A Herceg János életútjáról szóló, Siflis Zoltán rendezte 2009-es portré-dokumentumfilm a műfajnak azokat a potenciális formanyelvi megoldásait helyezi előtérbe, azokkal él, amelyek látszólag nem gördítenek akadályokat az értelmezés útjába, nem dezautomatizálják azt. Legalábbis semmiképpen sem olyan jellegűeket és intenzitásúakat, amelyek a film megformáltságára való reflexiót tennének szükségessé. Ennek implicit és egyben nyilvánvaló célja egy olyan alkotás megteremtése, amely elsősorban és főleg a bemutatni kívánt személyről, íróról, Herceg Jánosról, az ő életútjáról és munkásságáról szól. Róla, magáról. Egyfajta tiszteletadás tehát a film, tisztelgés az 1995-ben elhunyt Herceg emléke előtt, s az alkotás címe (Herceg) szintén erről árulkodik.
Herceg Jánosról beszélni, őt mutatni be riportfilm formájában – dokumentarista eszközök igénybevételével és stílusban: Erről szól az alkotás, ezt a célt szolgálják a rögzített élőnyelvi megnyilatkozások, az íróról, a zombori íróról és irodalmi, főleg szépirodalmi alkotótevékenységéről szóló, külső, többek közötti városi és ami a mi szempontunkból az adott összefüggésben különösképpen fontos (lesz): Zombor városi terek és utcák bevonásával hangsúlyossá tett és egyben dinamizált, monológokról, eszmefuttatásokról s az alkotóval folytatott beszélgetésekről készült felvételek. Ezek az élőnyelvi megnyilatkozások többnyire zárt térben zajlanak, s a könyvek, a zsúfolt, a figyelmet az irodalmi kultúra művelésének és ápolásának fontosságára felhívó könyvespolcok nagyban hozzájárulnak az alkotás alaphangulatának kialakításához. Az adott összefüggésben érdemes idézni Nyíri Kristóf alábbi, a könyvek fizikai-materiális megjelenése és a múltérzék közötti meghatározó kapcsolatra vonatkozó, egy Birkets-idézetre is támaszkodó gondolatait: „A könyv vagy könyvek sora a könyvtár polcain, már puszta fizikai jegyeivel is megteremti [az időbeliség kontextusát]. Ahogyan Sven Birkets oly magával ragadóan írja: »múltérzékünk… valamiképpen lényegi módon reprezentáltatik a könyv által és a könyvtárakban a könyvek fizikai sokasodása által. Az egyes kötetnek, vagy a kötetek tömegének szemlélésével képet alkotunk magunknak az elmúlt időről mint lerakódó rétegek egymásra épüléséről; valami mélységet és dimenzionalitást ragadva meg ezzel.«”
A Siflis-film Hercegnek, a zombori, Zombor városi, bácskai írónak és (szép)irodalmi alkotótevékenységének állít méltó emléket a róla szóló, nagyobbára a könyvkultúra (fizikailag is láthatóvá tett és fontosságában megmutatott) közegében elhangzó élőnyelvi megnyilatkozások rögzítése által. A riportfilmben megszólaló Fekete J. József Herceg életútját taglalva ambivalens lokálpatriotizmusról tesz említést, s Herceggel kapcsolatban ennek a kifejezésnek az indokoltságát életrajzi vonatkozásokkal támasztja alá. A kétértelmű, avagy ellentmondásos lokálpatriotizmus az író esetében a Zomborhoz való kötődés és az attól való időnkénti, hosszabb-rövidebb idejű eltávolodás formájában nyilvánult meg. Ebben a Zomborhoz fűződő – mondhatni – távolságtartó viszonyban, ambivalens kötődésben adott/adhatott hangot Herceg – Fekete J. Józsefet idézve – a provinciális diskurzus kultúroptimizmusának.
Egy értelmezés heveny lefolyása című, Herceg Jánosról, Szentelekyről és a couleur locale-ról szóló tanulmányomban Hercegnek (a szó szerinti és a figuratív nyelvhasználat hierarchiába rendeződő kettőségét alapul véve) két egymásra épülő, egymást kiegészítő szövegét, a határozottan tropologikus Zúgó Jegenyék és a referenciális diskurzusformát előnyben részesítő Aranyady György című elbeszélését vetettem össze. A referenciális, szó szerinti és a figuratív nyelvhasználati mód közötti distinkció – miként Paul de Man fogalmaz – „elkerülhetetlenül szükséges, hiszen máskülönben a diskurzus rendje teljes egészében felborulna. Mindez arra utal – folytatja gondolatmenetét de Man –, hogy a figurális diskurzust mindig egy olyan diskurzusformával szemben fogjuk fel, amely nem figurális; más szóval, a figurális diskurzus posztulálja a referenciális jelentésnek mint minden nyelv teloszának a lehetőségét.”
A két hivatkozott Herceg János-szöveg egyaránt az író, irodalomalapító és -szervező, szerkesztő Szenteleky Kornélnak állít emléket, miként a Siflis-alkotás Hercegnek. Az Aranyady György című Herceg-elbeszélés referenciális, vagyis a maga szó szerinti jelentéseiben funkcionáló nyelvhasználati módjára épül rá, illetve azt egészíti ki a Zúgó Jegenyéknek a nyelvi jeleket a maguk figurativitásában felmutató diskurzusa. Ily módon mindkét Herceg-szöveg Szenteleky Kornél személyét és munkálkodását hivatott felidézni – eltérő nyelvhasználati módok igénybevételével, miközben a couleur locale-ról, a helyi színekről, illetve a helyi színezetről alkotott elképzelés is felsejlik mindkét esetben. A szó szerinti jelentésre épülő Aranyady György című szöveg azonban feltűnően sokszor és hangsúlyos módon reflektál magára az irodalomra, az inskripcióra, az írás intézményére, s ennek következtében saját, alapvetőnek vélt szemiotikai transzparenciáját, tisztaságát homályosítja el, illetve annak illuzórikus voltára mutat rá. Ily módon immár nem képezheti a figurális nyelvhasználati módra épülő Zúgó jegenyék referenciális, stabil jelentéseken alapuló ellenpólusát.
Hasonlóképpen bizonytalanítja el a Siflis-film – legalábbis amennyiben az értelmezés a film bonyolult audiovizuális jelrendszerét a maga temporalitásában, időbeli kibomlásának folyamatában igyekszik megközelíteni – Herceg János Zomborhoz fűződő viszonyát, s mutat be egyfajta – ismét Fekete J. József kifejezésével élve – ambivalens lokálpatriotizmust. Ezt a lokalitással kapcsolatos ellentmondásosságot azonban nem (csupán) a különböző nyelvhasználati módok tektonikus mozgásai, alak- és színeváltozásai hozzák létre, miként az például a szóba hozott Herceg-elbeszélések esetében a referencialitás és a figurativitás szempontjából megfigyelhető (volt), hanem főleg a bemutatott képi tartalmak, a Herceg-művek, azok (kanonizált) értelmezései, a Herceg-kultusz és főleg a szóban forgó, rögzített élőnyelvi megnyilatkozás által játékba hozott, aktualizált, azonban szintén szövegszerűen szerveződő faktografikus vonatkozások között tapasztalható átmeneti feszültség.
(Az írás Kilátó mellékletünkben jelent meg.)
