Nyár volt 70 évvel ezelőtt, még ha talán nem is annyira meleg, mint az idei. Az akkori hírekből ítélve minden újvidéki arra törekedett, hogy valahol hűs lombokat találjon, és elviselhetőbbé tegye napjait. Az események megritkultak, csak imitt-amott történt valami. A város lakossága ilyenkor leginkább a Duna-parton tudott a hőségtől menedéket találni. Vagy az igazi „fizetős” és rendezett Strandra járt ki, vagy pedig megelégedve kevesebb kényelemmel, csak úgy, a vad és rendezetlen parti fövenyen foglalta el helyét, fürdött és napozott a folyó partján. Az egyik, ismertebb és kedveltebb ilyen „vad” fürdőhelynek az újvidéki Betyárstrand számított, amely 70 évvel ezelőtt sokkal jelentősebb szerepet tudhatott magának, mint napjainkban. Minden jel szerint a betyárstrandnak azokban az években a népszerűsége egyre nőtt. A pár száz látogató helyett 1954-ben már többezres látogatottságról szóltak a hírek. Az akkori, magát „emberközpontúnak” tartó város vezetése úgy tartotta, hogy lépnie és valamilyen módon törődnie kell az odalátogatókkal.
A Betyárstrandnak pedig Újvidéken – akkor is, mint ma is – a Duna-partnak azt a részét hívták, amely az újvidéki Strandtól és evezősklubtól a város rendezett partszakaszáig terült el, ami körülbelül az egykori vasúti híd tartópilléreinél fejeződött be. Már maga az elnevezés is a szófogadatlanságra, a szabályok be nem tartására utalt. Olyan helyre, ahova a „betyárok” járnak, de rajtuk kívül pedig azok is, akik házi kedvenceiket is magukkal vitték, tehát kutyás strandnak is számított. 70 évvel ezelőtt is túlnyomórészt azok jártak oda, akik szerették volna elkerülni a nyüzsgést és a tömeget. Félre lehetett vonulni és csendben élvezni a Dunát. Azokban az években, lévén, hogy állandóan nőtt a betyárstrandon hűsölők száma, olyan indítvány született, hogy a város fúrasson kutat a nagyszámú fürdőző számára, amit a városi kommunális tanács javaslatára 70 évvel ezelőtt meg is valósítottak, még akkor is, ha ennek a szolgáltatásnak a beindulása augusztusra esett. Még ha nem is fúrtak kutat, de a városi vízvezetékből a vasúti töltés mellett kihúztak egy csövet, amelyre három csapot szereltek, és így megoldódott a talán legfontosabb kérdés a fürdőzők számára.
Egy évvel korábban a városi tejüzem már fióküzletet is nyitott a betyárstrand közelében, de 1954-ben, már nem tudtak személyzetet találni a tejcsarnok működtetésére.
Az viszont, ami az új „szezont” jellemezte, a képekből ítélve az volt, hogy a gyerekekre is gondolván, hintákat szereltek fel a Zlatna greda helyi közösség jóvoltából. A képből ítélve, az újvidéki „betyárstrandot” valóban sokan látogatták akkoriban. A városban dúlt a nyár. Az akkor beinduló vízvezeték használatáról és az arra vonatkozó kötelezettségekről is akkor döntöttek. Az utcákat javították és szélesítették, a szennyvízcsatornákat pedig tisztították.
A nyár nem lett volna nyár, ha nem járt volna kellemetlenségekkel. Először a Lövöldében működő Egység sportegyesület szembesült a kicsapongó fiatalokkal, akik nemcsak rendetlenkedtek a hetente háromszor tartott táncestélyeiken, hanem már az egyesület tevékenységét is veszélybe sodorták. Az Egység pedig azért kezdett bele a nyári táncestélyek szervezésébe, hogy gondoskodjon az ott edző sportolók számára a szükséges pénzről, de azzal nem számolt, hogy oda nem csak a jóakaratú fiatalok járnak majd. Többnyire a Telepről jöttek a fiatalok. Csoportokba verődve, fekete felsőrészt hordva magukat „Fekete Légiónak” nevezték, és nemcsak az Egységben szórakozókat molesztálták, hanem az egész Telepet. Ezért a telepiek úgy tartották, hogy talán nem törődtek kellően az ott élő ifjúsággal, és külön értekezletet tartottak, amelyen megalapították a helyi ifjúsági szervezetet, hogy ne csak „szemmel tartsák”, hanem foglalkoztassák is a tétlenkedő „Fekete Légiót”. Céljuk pedig a telepi ifjúsági mozgalom beindítása volt, a Szocialista Szövetség kereteiben működő Népi Ifjúságban. A Fekete Légiót bűnözőknek kiáltották ki. Ebben a Fekete Légió elleni harcban a Telepen működő kultúregyesületeknek, így a Petőfinek is kiemelt szerepet tulajdonítottak. Bárhogyan is volt, ha jobban belegondolunk és szétnézünk a mai Újvidéken, hetven év múltán is működik a Fekete Légió, fekete inges ma is bőven akad, csak már nem a Szocialista Szövetség foglalkozik velük, és úgy tűnik, hogy mára már nem a kultúrotthonokba való tömörítéssel lehet jó útra terelni őket.
