A júniusi névváltoztatást követően a topolyai Juhász Erzsébet Könyvtárban pénteken este megtartották a második irodalmi eseményt, melyet ezúttal a névadó, Juhász Erzsébet író, kritikus, irodalomtörténész, egyetemi tanár tiszteletére, emlékére szerveztek.
Náray Éva, a könyvtár igazgatója köszöntőjében elmondta, hogy nagy munka és küzdelem áll amögött, hogy az intézmény felvehette az írónő nevét, de a Magyar Nemzeti Tanács és a topolyai önkormányzat hathatós támogatásával ez sikerült. Hozzátette, az irodalmi est meghívott fiatal előadóival, kutatóival azt szerette volna példázni, hogy olyanokat is megszólít az életmű, akik az írónőt személyesen már nem ismerhették.
Az est előadói, Sági Varga Kinga és Gazsó Hargita előtt Lovas Ildikó, az MNT művelődési tanácsosa többek között arról szólt, hogy két évig tartó nemes küzdelem áll a névfelvétel mögött, amely végén nem csupán egy emlékszobát, hanem sikerült egy kulturális intézményt büszkén elnevezni a vajdasági írónőről. Nehéz, de felemelő küzdelem volt, amit belső vita is kísért, hiszen sokan kérdezték, hogy miért nem Fehér Ferenc nevét veszi fel a könyvtár. Elmondta, hogy számára, s a könyvtár igazgatója számára egyértelmű volt, hogy ennek az intézménynek az írónő nevét kell viselnie, Fehér Ferencről pedig iskolát, más intézményt, utcát nevezhetnek majd el Topolyán.
Sági Varga Kinga az életműről szólva elmondta, hogy Juhász Erzsébet első kötete, az 1975-ben megjelent Fényben fénybe, sötétben sötétbe szövegei újként hatottak a vajdasági magyar prózahagyományban. Előadásában kitért a Képes Ifjúságban, majd a Magyar Szóban hosszú évekig megjelent tévéjegyzeteire, majd a prózaköteteit ismertette. Arról is hallottunk, hogy az életmű gócpontjai a szellemi vidékiesség elleni harc, a kisebbségi peremlét, a közép-európai gondolkodás, a Monarchia-modell. Végül a kötetek vizualitásáról, illusztrációinak többletjelentéseiről, Csernik Attila és Csernik Emese munkáira tért ki az előadó.
Gazsó Hargita az írónő levelezését kutatta. Több mint kétszáz datált kapott és küldött levelet sikerült összegyűjtenie: a helytörténeti levéltárban, a könyvtári hagyatékban, valamint a Topolyai Múzeumban megtalálható szerelmes leveleit használta fel kutatásaiban. Előadásában kiemelte a férjével, Csernik Attilával, valamint Ilia Mihállyal és Elek Tiborral való levelezést.
Az emlékest közönsége megtekinthette Csernik Attila alkalmi kiállítását, valamint a könyvtárban kialakított, a tizenhat éve elhunyt írónő hagyatékának egy részével, fényképekkel, írógépével és más személyes tárggyal berendezett szobát.
Az irodalmi megemlékezés előtt a család, a barátok és a tisztelők megkoszorúzták Juhász Erzsébet sírját a topolyai Nyugati temetőben.
