Kedd este adták át Temerinben a Szirmai Károly Irodalmi Díjat. Az idei díjazott Nagy Abonyi Árpád, aki a Kolumbusz és én című novelláskötetével (zEtna Kiadó) érdemelte ki a rangos elismerést a Bányai János (elnök), Csorba Béla és Gerold László összetételű bírálóbizottság egyhangú döntése értelmében.
Megható és lekötelező kétszer ugyanabban a díjban részesülni – szögezte le röviden a díjazott a Lukijan Mušicki Művelődési és Tájékoztatási Központ képtárában megtartott ünnepségen. Tíz évvel ezelőtt egyszer már kiérdemelte ugyanezt az irodalmi díjat, így azon kevesek sorába lépett, akikre az elmúlt évtizedekben több ízben nemcsak felfigyelt a szakma, hanem teljesítményét díjazta is. A Szirmai-díj megalapításáról 1975-ben született döntés, ennek idestova negyven éve.
A bírálóbizottság szerint az író a hagyományos novellaszerkezetet valamennyire kibővítve érett prózaírói képességekről tett tanúbizonyságot novelláskötetében, ezzel együtt pedig a vajdasági magyar prózaírás tartalmait a nagyvilág felé fordította, amivel újszerű irodalmi ismeretekkel gazdagította prózaírásunkat. A gondolatot mintegy folytatva a temerini ünnepségen Bányai János elmondta:
– Ahogy Szirmai időtálló novelláiban Bácska, úgy Nagy Abonyinál Európa mutatkozik meg. Sokfelé megfordul és ezekben az urbánus környezetekben éli meg azt, ami valójában a kalandorságra vitte. Novellahősei nem óvatosak, de a visszatérés ott munkálkodik bennük. Nagy Abonyi jókedvvel ír, és erre az olvasó is rá tud hangolódni. Tiszteletreméltó, hogy kitart a novella mellett, mert a novella nehéz műfaj, rövid megfogalmazásra kényszerít, és nem enged a részletek világába belemerülni. Nagy Abonyi méltó folytatója Szirmai, Herceg, Németh, Brasnyó, Gobby Fehér és a nyomdokaikba lépők irodalmi hagyományának. Egy érett író kiforrott, jól megszerkesztett és átgondolt novelláskötetével állunk szemben – méltatta a bírálóbizottság elnöke az írót és kötetét, majd átadta a díjat.
Nagy Abonyi bevallotta, hogy igen regényesen, enyhe túlzással drámaian készült el a Kolumbusz és én című kötete. Az eredeti kézirat ugyanis banális technikai okok miatt – a merevlemez meghibásodása miatt – megsemmisült, így jelentős részét újra kellett írnia. Megköszönte Ladányi Istvánnak és Beszédes Istvánnak a könyv megjelentetése körüli segítséget.
– Sohasem gondoltam arra, hogy közös vonást kellene keresni Szirmai és közöttem. Aztán a Veszteglő vonatokat lapozgatva ezen a gondolaton mégis el kellett merengnem. Megtisztelő, hogy a jelentős novellaírók között emlegetnek. Épp ezért talán kiábrándító lesz, amit mondok, merthogy a folytatást illetően regényíráson töröm a fejem – mondta többek között újságírók gyűrűjében a temerini ünnepélyes díjátadón.
A közönség meghallgatta a kötet két novelláját, ugyanakkor részese lehetett egy kiállításmegnyitónak is. Ács József képzőművésznek, lapunk egykori munkatársának munkáit ritkán láthatja a temerini közönség, erre a Lukijan Mušicki Képtárban kedd este óta lehetősége van. Bordás Győző, a Szirmai Károly Emlékbizottság elnöke megnyitó beszédében ismertette a száz évvel ezelőtt született Ács munkásságát, emberi nagyságát, utánozhatatlan stílusát, páratlan vitázó kedvét. A kiállítással az örökké kísérletező festőművészt kívánják bemutatni. A magángyűjtők tulajdonából válogatott művek darabjai a múlt század ötvenes éveitől kezdődően készültek.
A következő két évben Verbászon adják át a Szirmai-díjat, jövőre szerb nyelven, azután pedig ismét magyar nyelven alkotó novellaírónak.
