Megtartották a Híd Kör Egyesület és a FISZ által szervezett Olvass be! kritikai beszélgetéssorozat idei utolsó felvonását. A harmadik évad negyedik estjén Mán-Várhegyi Réka, erdélyi születésű, de Budapesten élő fiatal írónő Boldogtalanság az Auróra-telepen című debütáló kötetét boncolták Berényi Emőke moderálásával a kritikusok, Fehér Dorottya, Sági Varga Kinga és Barlog Károly. A beszélgetésben résztvevők egyetértettek abban, hogy a kötet letisztult prózanyelve valamilyen szinten hagyománykövetőnek mondható, és realista, sőt olykor naturalista ábrázolásmódjával kilóg a kortárs magyar próza vonalából, és így szélesebb réteget tud megszólítani. Az elbeszélésekben nagy szerepe van a női narratívának, tematizálódik a gyermek-szülő viszony, felbukkan az ezotéria, a szagok/illatok jelentéssel töltődnek fel, és felmerül a boldogság lehetősége is, azonban nem ölt testet. Kérdésként az is felmerült, hogy reálisak-e az ábrázolt karakterek, valamint az, hogy tekinthetjük-e a művet szociográfiának, hisz emberi sorsokat ismerünk meg egy megadott kereten belül, ami az Auróra-telep, ami talán nem is tekinthető földrajzi entitásnak. Arról is szó volt, hogy a szerző nem használ bravúros nyelvi megoldásokat, de éppen ez fogja meg az olvasót. A kötet hármas tagolását indokolatlannak tartották a kritikusok. A mű regényként való értelmezését elvetették, habár mint megtudtuk a szerző következő megjelenő műve regény lesz. A beszélgetés végén pontoztak az ítészek, és a kötet 8,17-es átlaggal az évad legmagasabb pontszámát érte el.
Az Olvass be! ezen évada ezzel véget ért, és erre való tekintettel felkértük Berényi Emőke fő szervezőt, hogy értékelje a beszélgetéssorozatot. Mint elmondta, három évvel ezelőtt azzal a céllal indult el ez a kezdeményezés, hogy megszüntessék a vajdasági irodalmi esteken tapasztalható makogást, a papírról olvasott kedélyeskedést, a sok előre kitalált mondatot, így született meg az Olvass be!, ahol egymástól tanulhatnak a fiatal kritikusok. Ennek a műhelymunkának meg is lett az eredménye, ugyanis az tapasztalható, hogy a beszélgetések egyre gördülékenyebbek, az ítészek végre kritizálni is mernek, sőt még az elemzett kötet szerzőjének esetleges jelenléte sem zavarja meg a beszélgetést. Berényi azt is elmondta, hogy ő is úgy érezte, hogy a legutóbbi kötet volt a sorozat legerősebb alkotása, és a kritikusok joggal adták ennek a legtöbb pontot, ami azt bizonyítja, hogy van egy szakmai léc, amit meg kell ugorniuk a szerzőknek, viszont ehhez a kötethez köthető az az ítélet is, amellyel a legkevésbé ért egyet, hisz egyik kritikus 7,5 pontot adott neki, és ő ezt kevésnek érezte.
