Ha van a határon túli magyar irodalmaknak igaz ismerője, tisztelője, barátja és propagálója, akkor az, dr. Ilia Mihály, a Szegedi Tudományegyetem nyugalmazott professzora, aki tavaly ünnepelte 80. születésnapját. Ebből az alkalomból köszöntöttük mi is, rámutatva: az egyetemes magyar irodalmat pártoló tevékenysége mellett immáron fél évszázada figyelemmel kíséri, véleményezi és népszerűsíti a vajdasági magyar irodalmat is. Ennek a munkásságának elismerése megnyilvánult abban is, hogy ő az egyetlen nem vajdasági, aki már évekkel ezelőtt joggal érdemelte ki a Szenteleky Kornél Irodalmi Díjat, ami pedig a vajdasági magyar irodalom terén kifejtett kivételes tevékenységért jár. Nos, nemcsak mi, de az erdélyi és a felvidéki írók is sajátjuknak érzik a tanár urat, s e jubileum alkalmából a kolozsvári Kántor Lajos, a Korunk folyóirat egykori főszerkesztője kötetbe gyűjtötte és megjelentette az Ilia tanár urat írásban köszöntők szövegeit. Legtöbb köszöntő az erdélyi magyar íróktól érkezett, de a számos magyarországi író és irodalomtörténész, tanártárs és tanítvány köszöntője mellett ott a vajdaságiaké is.
A nagyon is közeli barátságot előrebocsájtó Kedves Miska! címet viselő kötetben mintegy negyvenen méltatják az ünnepelt érdemeit. És vajon lehet-e nagyobb érdem annál, amit a kötet utószavában olvashatunk, tudniillik: „2011 augusztusában Kolozsvárt zajlottak a VII. Hungarológiai Kongresszus munkálatai, sok országból érkezett vendéggel, a több tudományágra kiterjedő hungarológiai szakembereivel… A találkozó végén elhangzott a bejelentés: öt nappal korábban, egy magánlakásban (a Mikes Kelemen utca 15. földszintén) megalakult az IBANET. A betűszó megfejtése: Ilia-Barátok Nemzetegyesítő Társasága. Az alapítók (ábécérendben): Bányai János, Faragó Kornélia, Jankovics József, Kántor Lajos és Nyerges Judit. (Bori Imrét posztumusz taggá választották.) A kerekasztal-beszélgetés után többen csatlakoztak…”, s akkor mintegy újabb húsz-egynéhány név sorakozik Ambrus Lajostól Zalán Tiborig és Zelei Miklósig, köztük a vajdaságiak közül még Tolnai Ottó is.
Tekintettel arra, hogy Ilia Mihály ragyogó irodalomtanári és feledhetetlen (kettétört) Tiszatáj-beli szerkesztő munkája mellett kiterjedt levelezéseiről is legendássá vált, így magától adódó volt, hogy köszöntése éppen Leveleskönyv (így nagy L-lel) formában történjék. Már azért is, mert az Ilia-Barátok több ezer levelet birtokolhatnak, (talán tonnányit is!), s ezek a levelek a fél évszázadnál is hosszabb „nemzetegyesítő” munkája, az érdemi, a valóságos összetartozás dokumentumai.
A kötet hátsó fedőlapján, a nálunk is mind többször megfordult Kántor-utód, Balázs Imre József versben így fogalmaz: „A metróalagút Szeged és Kolozsvár között / régen megépült. Azon közlekednek újra s újra / levelek és tanulmányok, rajtuk mind / az Ilia-pecsét…” S valóban ezek a képzeletbeli alagutak Szegedet (Iliát) Újvidékkel és Pozsonnyal ugyanúgy összeköti, mit Ungvárral, Béccsel, Münchennel, Amszterdammal, Párizzsal, Londonnal, sőt akár Los Angelesszel is.
Beleolvasva a levéltitkot is a nyilvánosság elé tárva számos számunkra is figyelemreméltó megállapítást találunk, kezdve attól, hogy Pomogáts Béla a negyvenéves barátságuk gyökerét éppen a budapesti, szegedi, kolozsvári és nem utolsósorban az újvidéki barátok között eltöltött órákban látja, addig, hogy például Egyed Péter Ilia Mihálynak köszöni meg, hogy annak idején eljuttatta „Tolnai Ottó Világpor című kiemelkedően fontos avantgárd verseskötetét”, valamint „Thomka Beáta Narráció és reflexió c. irodalomelméleti tanulmányokat és bírálatokat tartalmazó kötetét…” Majd így folytatja: „Thomka Beáta, nem mellesleg a magyar nyelvterület egyik legjelentősebb irodalomteoretikusa ma szeretve tisztelt barátom, Tolnai Ottót pedig ezelőtt három évvel sikerült Kolozsvárra is meghívnom, ahol egy óra és húsz perc alatt előadta a teljes Kisinyovi Rózsát – a város versszerető közönségének máig egyik legnagyobb élménye volt.”
Az Iliát köszöntő szövegek közül Kántor Lajos, a kötet szerkesztője számos helyen idézi az ünnepelt leveleit. Egyik legutóbbiból többek között ezt idézi: „Az elmúlt napokban Bosnyák István levelezését olvasom, nagy anyag. Méliusz az egyik legszorgosabb levelezője volt Bosnyáknak, a baloldaliságuk és Sinkó összekötötte őket, ill. Méliusz a Symposion körébe tartozónak hitte magát…” Majd Kántor hosszan töpreng Bori Imre szerepéről s egyetértően idézi ismét Ilia Mihály gondolatát miszerint: „Elmélete, hogy van jugoszláviai magyar irodalom, azt jelentette, hogy nem akart Pestnek behódolni, féltette az irodalmukat joggal attól az irányzattól, ami Pesten volt. Úgy ahogy meg is védte… Nehéz ügy ez. Mindazok, akik még vagyunk, valahogy igazságot kell szolgáltatnunk, a teljesítménynek éppúgy, mint az esendő embernek…” Nem véletlen a Bori Imre munkásságát érintő levélváltások, hiszen minden egyes Bori-könyv komoly vitákat váltott ki az irodalomtörténészek között, s a Bori „pártján” állók között mindenképpen Ilia Mihályt és Kántor Lajost kell említenünk. Az Ilia–Bori-féle barátkozás kezdeteiről Ózer-Bori Ágnes egy levelet idéz. A Tiszatáj levélpapírján Ilia Mihály 1964. január 4-én kér tanulmányt folyóirata számára Radnóti Miklós pályaképéről, lévén: „Nagy érdeklődésre és komoly vitára számítunk ebben a kérdésben.”
Nos, ezek és az ilyen tényeket és kételyeket támasztó írások teszik érdekfeszítővé az Ilia-leveleskönyvet, mert számtalan továbbgondolásra késztető gondolat fogalmazódik meg a jubiláló „Egyszemélyes Intézmény” postaládájába érkezett üzenetek kapcsán.
Végül ide kívánkozik az is, hogy december 18-án kora délelőtt Szegeden a Kárász utca és Széchenyi téren megbeszélt találkám volt Ilia Mihállyal. E kötet tiszteletpéldányaival várt, s kért, adjam át őket Bányai Jánosnak, Faragó Kornéliának, Ózer Ágnesnek és Végel Lászlónak. S még valamire kért: Maurits Ferencnek adjam át e Bosnyák-hagyatékban talált levél fénymásolatát, (mert Ottónak már megvan), amelyben ez olvasható: „Kedves Barátaim! ne haragudjatok, hogy a megbeszélt időre nem tudtunk megjelenni – Amy megbetegedett, orvos volt nála, Walter doktor Topolyáról, influenzát és 38 lázat talált, és egyelőre ágyba marasztalta. Azt hiszem, csütörtökön vagy pénteken utazásképesek leszünk és Újvidékre érkezünk. Bocsánatot kér és szeretettel öleli a Forum, Híd, Symposion minden tagját Weöres Sanyi. 1968. aug.12.
Utóirat: Amy igen szép verset írt Tolnai Ottóhoz, ennyi haszon a lázból és betegségből.(?) De valóban a „Sirálymellcsont” kötet sorai úgy pattognak, mint a gépfegyver, ott minden e helyén van. Szuggesztív, erős produktum, valóságos pálinka, s ezt kevés könyvről lehet elmondani. – Maurits-Móriák ígért nekem egy rajzot, remélem, hogy találkozunk és megkapom.
