Kedden a Forum székházának negyedik emeleti tanácstermében az újvidéki Híd Kör Egyesület megtartotta legújabb, Olvasatok elnevezésű rendezvénysorozatának első estjét. Az egyesület nevében Patócs László köszöntötte az egybegyűlteket. Bevezetőjében kitért arra, hogy a most indult beszélgetéssorozat a humán és irodalomtudomány különböző területeit öleli majd fel a jövőben, neves szakemberek közreműködésével. Az első est vendége Vári György budapesti irodalomtörténész, kritikus volt, aki Az emberiség végnapjai címmel tartott előadást. Előadásában egy világszemléleti probléma történetét ismertette, vagyis azt a magyar irodalomban a közelmúltban bekövetkezett fordulatot mutatta be, amely leszámol a humanista szemlélettel, és helyébe egy szenvtelen poétikát helyez. Ez a fordulat nyugaton korábban végbement, Magyarországon azonban némi késés figyelhető meg ebből a szempontból (is). Vári az előadását Babits Mihály humanista írásművészetének bemutatásával kezdte, aki az első világháború szörnyűségei közepette is hitt az örök érvényű emberi jóban, és folyamatosan egy olyan erkölcsi eszményt tartott a szeme előtt, amely véleménye szerint független a történelemtől és az aktuális eseményektől. Sok szempontból Babits követőjének/tanítványának tekinthető Nemes Nagy Ágnes, aki imperatív jellegű műveivel foglalt álláspontot, és egy helyütt a félelem erkölcstelenségéről beszél. Az utóbbi 15–20 évben az e két szerző által képviselt állásponttal szakítanak a kortárs szerzők. Szóba került a tavaly tragikus hirtelenséggel elhunyt Borbély Szilárd, aki a legkövetkezetesebben, legradikálisabban bontja le a humanista szemléletet, és Az olaszliszkai című drámájában egy olyan történetet ábrázol, amely a jog kategóriáival leírhatatlan, rámutatva arra, hogy a jog nyelve is csupán humanista fikció. Rajtuk kívül szó esett Térey Jánosról, Tóth Krisztináról és Bartók Imréről, aki A Patkány éve és A nyúl éve című művében egy apokalipszis-történetet mesél el, ahol a vegetatív és mechanikus életformák felváltják az embert.
