Szabadkán a hétvégén a Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesületben hangulatos élménybeszámolót hallhatott a közönség Káich Katalin Otthon a nagyvilágban című úti beszámolókat tartalmazó könyvének bemutatóján. Az Életjel kiadásában megjelent kötet nem puszta élménybeszámolókat tartalmaz, hanem ennél sokkal többet: a szerző a friss élményeket párhuzamba állítja, következtetéseket von le a látottak alapján, összehasonlít, életbölcsességeket fogalmaz meg az átéltek apropóján.
A szabadkai könyvebmutatón Mihályi Katalin, a Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület elnöke rendkívül jól felépített kérdéseivel a szerző szinte vallomást tett az utazásról, lelki egyensúlyról, arról, hogy mit tart az élet örömének, hol érzi jól magát, honnan menekül, ha nem megfelelő a közeg, amelyben tartózkodnia kell. Káich Katalin évekig készült a nagy utazásokra. Bejárta Afrikát, Dél-Amerikát, az Egyesült Államokban és Ázsiában is volt.
– Azt szoktam mondani, hogy minden ember mindet megkap ahhoz, hogy ki tudjon teljesedni. Kérdés viszont, hogy felismerjük-e ezt a lehetőséget. Én ha visszatekintek az életemre, pontosan tudom, hogy mikor mit kaptam. Engem gyakran látnak az emberek mosolyogni, azért mert a 13-14 éves koromban megálmodott álmok most válnak valóra. S dacára annak, hogy itt állok teljesen egyedül a világban, hiszen, akiket a legjobban szerettem, azok már mind elköltöztek egy másik világba, mégis megtaláltam az életem egyensúlyát, ez pedig az utazás – mondta a szerző.
Mint kifejtette, mindig felkészülten indul útra. Egyetemi tanárként a művelődéstörténetet tanítva, az iskolában és a családban kapott klasszikus műveltség mellé egy olyan gazdag tárgynak tanítása is segítette felkészültségét, mint amilyen a művelődéstörténet, illetve a színháztörténeti könyvek írása. Azt vallja, vajdasági emberként nagy előnyünk az utazások alkalmával, hogy az itthoni tapasztalatunk okán nyitottabbak vagyunk másoknál.
– Mi itt, a Vajdaságban nagyon szerencsés emberek vagyunk, mert megtanulhatjuk a másságot, persze, ha akarjuk. Ez már egy jó belépő, hogy a nagyvilág iránt is nyitottak legyünk. A bombázások utáni időben a Bajkáli-tóhoz utaztam, ott találkoztam egy sámánnal, aki a helyi múzeum igazgatója volt. Ő a burjátok népéhez tartozott. A burjátok a farkasok népe. A nomád népeknek volt egy állat őse. A magyaroknak ott a csodaszarvas-legenda vagy a turulmadár. Amikor elmondtam a sámánnak, hogy vajdasági magyar vagyok, átölelt, és azt mondta, én az ő testvére vagyok. Elsírtam magam. Sokat gondolok arra, hogy itthon a néprajzosokon kívül vajon hányan tudják, hogy a magyarok ősei a burjátok népének elődeivel együtt éltek – mesélte meghatározó élményét Káich Katalin.
Mint mondta, idén, ha szerveznek az utazási irodák utat Peruba vagy Bolíviába, oda szeretne eljutni, ha nem sikerül, akkor irány Írország.
A könyvbemutatón Basity Gréta és Miklenovics Aranka olvasott fel válogatást írók, költők utazáshoz kötődő gondolataiból, illetve Káich Katalin könyvéből.
