A 120 éves kilincs hűlt helye (fotó: Molnár Edvárd)
A magától értetődő dolgokkal az emberek ritkán foglalkoznak, például: a kilincs után nyúlnak, ha hazaért a gyerek az iskolából; csöngetett a postás; ők maguk értek haza a munkából és be akarnak menni a házukba/lakásukba.
Nincs ez másként akkor sem: ha az adót akarjuk befizetni: kilincs, ajtónyitás (fogcsikorgatás); mozijegyet veszünk: kilincs, ajtónyitás (boldog mosoly, VI. sor közepe); a könyvtár olvasótermébe igyekszünk: kilincs, ajtónyitás (a régvolt kaszinó gipsz díszei ragyognak ránk).
Igen ám, de az utóbbi egy évben, amíg adót befizetni és mozijegyet venni simán és könnyedén lehetséges, a Városi Könyvtár olvasótermébe bejutni csak akkor lehet, ha az intézmény portása tárva-nyitva hagyja az ajtót – a kilincset ugyanis ellopták.
Történt tavaly tavasszal, hogy egy reggel hiába nyúltak a kilincs után a párás kora tavaszi reggelben az elsőként érkezők, nem volt mit megfogniuk: a zár fölött lyuk tátongott, a kilincs hűlt helye.
Súlyos, fémből készült kilincs volt.
Azóta tátong, akár egy ásítozó inas szája, a lyuk a Városi Könyvtár 120 éves ajtaján, a zár fölött.
Történt azonban, mert minden valamire való történetnek csak akkor van értelme, ha jó a vége, még akkor is, ha igaz, történt tehát, hogy Antalék egy rendezvényre igyekezvén, meglátták a kilincs hűlt helyét. Hallották azt is, hogy az idén ünnepli fennállásának 125. évfordulóját a Városi Könyvtár.
Így aztán gondoltak egyet, és felajánlották, hogy ajándékba kilincset öntenek.
Az 1930-ban alapított magán vasöntödét, ami nem csak Vajdaság, de az egész régió első magán vasöntödéje volt, ma már az alapító unokája, ifj. Antal Mihály vezeti. Világot járt, a szakmájában előre jutott, majd hazatért, hogy a Palicsi úton átvegye a családi vállalkozás vezetését. Jól tette, ha ezt tanulta, a vállalkozás és a polgári viselkedés ilyen ötvözetét hozta vissza magával szülővárosába.
A Városi Könyvtárat egyébként, mint a Nemzeti Kaszinó épületét, Raichl Ferenc 1895-ben tervezte, ez volt az első önálló munkája. Az épületet három hónap alatt felépítették, és 1896 őszén átadták rendeltetésének: „Az erkölcs nemesítése, a közértelmiség előmozdítása és az ízlés finomítása”, áll a korabeli újságok hasábjain a kaszinó eredeti célja. Olvasóköre volt, amelynek tagja „csak jó érzelmű, becsületes és nemes magaviseletű egyén lehetett”.
Felnyögnek az ostorfák a nyári porfelhő alatt kornyadó lombokkal: Istenem, mi mindenre is lehet jó egy kilincs.
