Karácsonyi Zsolt, Sándor Zoltán és Vincze Ferenc (fotó: Diósi Árpád)
Sándor Zoltán révén vajdasági résztvevője is volt a 6. alkalommal megszervezett Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozat irodalmi kínálatának. Az augusztus 16-a és 23-a között zajló rendezvényen több mint 500 program (koncertek, kiállítások, előadások stb.) várta a látogatókat, szinte mindenki megtalálhatta a saját ízlésének megfelelő rendezvényt. A Kolozsvári Magyar Napok irodalmi kínálatát többek között a Helikon folyóirat, az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL), a Kolozsvár Társaság, a Minerva Konzulátus és a Babes-Bolyai Egyetem Bölcsészkara biztosította.
A Helikon-délutánok keretében kedden Karácsonyi Zsolt, az E-MIL elnöke és a Helikon folyóirat főszerkesztője beszélgetett Sándor Zoltán íróval, a Sikoly főszerkesztőjével és Vincze Ferenc íróval, a Szépirodalmi Figyelő szerkesztőjével. Az írók műveinek bemutatásával egybekötött beszélgetésen a többi között felmerült a novella helyzetének kérdése a magyar irodalmon belül, szó esett a mágikus realizmusról, akárcsak a történelem és a társadalmi kérdések jelenlétéről a kortárs irodalomban. Sándor Zoltán az utóbbi kapcsán megjegyezte, hogy két legutóbbi kötete (Föltámad a szél, Térdről a világ) a maga módján arra keresi a választ, hogyan hatnak ki a társadalmi események az ember életére, hogyan befolyásolják a politikai történések az egyén sorsának alakulását.
– Sajnos a történelem felénk sokszor a politika folytatása más eszközökkel. Egy példa: nemrég ünnepelték Horvátországban a Vihar hadműveletet, ugyanezen a napon Szerbiában gyásznap volt. Nagyon érdekes lenne balkáni viszonylatban történelemversenyt hirdetni gimnazistáknak. Ki határozná meg a pontos válaszokat? Tavaly az első világháború kitörésének századik évfordulója alkalmából a térségben rengeteg megemlékezést szerveztek. Érdekes volt a lapokat szemlézni, ki hogyan emlékezik. Egész más volt a magyar, a bosnyák, a horvát, a szerb hozzáállás, miközben mindenki meg volt győződve arról, hogy ő látja jól a dolgokat. Valahol Gavrilo Principet hősként tisztelik, máshol terroristának tartják. Éppen ezért kell foglalkozni ezekkel kérdésekkel a többi között irodalmi téren is, kiváltképp, hogy a térségben nagyon rosszak a tapasztalatok, ha ezekkel a kérdésekkel kizárólag a politika foglalkozik – mondta a Sikoly folyóirat főszerkesztője.
Vincze Ferenc szerint amikor az irodalom és a történelem kapcsolatáról beszélünk, akkor három regényt szoktunk rendszerint megemlíteni: Szilágyi István Hollóidőjét, Gion Nándor Latroknak is játszott című tetralógiáját és Heinrich Böll Biliárd fél tízkor című művét.
– Ez a három regény három nagyon különböző módon, de mégis a történelemről, a hozzá fűződő viszonyunkról szól. Arról, hogy hogyan tudjuk ezt kezelni, feldolgozni. Nagyon fontos, hogy lássuk a történelem egymás melletti relativitását. Nem egy történelemről van szó, hiszen ugyanazt a történetet nagyon sok szempontból, nagyon sokféleképpen el tudjuk mondani. Abban a pillanatban, amikor történelmekről beszélünk, akkor egymás melletti történetek kezdenek kialakulni, és ezáltal sokkal jobban kiéljük azt, ahogyan a történelemhez tudunk viszonyulni – ecsetelte a Budapesten élő író.
A kortárs magyar irodalom és a szülőföld viszonyáról szólva Sándor Zoltán elmondta, hogy amikor elköltözött szülőfalujából, akkor kezdett el irodalmilag kifejezettebben foglalkozni vele.
– Elköltözésemkor figyeltem fel jobban azokra a dolgokra, amelyek szülőhelyemet jellemzik. Amíg egy adott helyen él az ember, addig minden, ami ott történik, hétköznapinak, megszokottnak számít. Amikor viszont elköltözik otthonról, akkor az új környezetben felfigyel minden apró különbségre, könnyebben észreveszi az otthon hagyott sajátosságokat, ezzel egy időben új impulzusok érik, ami pedig nyilván befolyásolja az ember identitásának alakulását is – mondta Sándor Zoltán.
Vincze Ferenc is egyetértett azzal, hogy az identitás folyamatosan változik. Mint megjegyezte, Erdélyből Budapestre kerülve, de a szülőföldjére visszajárva, folyamatosan kezelni kell e különbségek okozta helyzeteket, a legtöbb esetben rögtön váltani kell gondolkodásban, kifejezésben, szóban egyaránt, de nem megfelelési kényszer miatt, hanem mert nem akarja elutasítani az új környezetet.
