A Kanizsai Írótábor szelleméhez hűen színvonalas programokkal töltötte meg az elmúlt hét második felét, ízelítőt adva a vajdasági irodalmi élet jelenlegi állapotának egy szeletéből. Az írók munkájának egyik kézzelfogható bizonyítékául szolgáló legújabb kötetek megjelenése mellett a beszélgetésekre is időt enged. Az elmúlt évek példáját követve betekintést nyerhettünk a fiatalokból álló Híd Kör munkájába is, akik ezúttal izgalmas projektumokról, a Híd Kör Art születéséről és hamarosan megvalósuló kiállításáról számoltak be a Hol Tartasz? Hol tartunk? kérdésére adott válaszokból született kötet bemutatóján. Ugyanis a két dolog nem áll egymástól távol, hiszen a Híd Kör Art képzőművészeti alkotócsoport éppen az irodalom és a képzőművészet kapcsolódási pontjait kutatja. Az első munkájuk, a Híd különszáma, mely Maurits Ferenc 70. születésnapjára készült, s alkotói hommáge-okat készítettek a tiszteletére. A második munkája a csoportnak a Hol tartasz? Hol tartunk? c. füzet elkészítése, amely a 2013-as és 2014-es Írótáborra készült írásokat tartalmazta. Ezt a kötetet Blaskó Árpád tervezte, méghozzá újrahasznosítható anyagokból, az illusztrációk pedig Pesti Emma alkotásai.
Bányai János és Darvasi László (Kozma Rita felvétele)
A kötet bemutatója után író-olvasó találkozóra invitálták az érdeklődőket. Ezúttal a Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Iskolaközpont épületénél tartották, ahol a fiatal tollforgatókkal, a Híd Kör tagjaival ismerkedhettek meg. Az est várva várt eseményét mégis a díszvendéggel való beszélgetés jelentette, aki ezúttal Darvasi László volt. A szerzőt Bányai János faggatta irodalomról, utazásokról, és valóban érdekes beszélgetésnek lehettek szem és fültanúi a jelenlevők. (Darvasi Lászlóval a lapunk számára készült interjút a keddi számban olvashatják.) Az Írótábor péntek esti programja a Hol tartasz? Hol tartunk? kérdésre született idei válaszok felolvasása volt, melyet már a Tisza-parti Békavár vendéglőben tartottak. Ahogyan Bányai János fogalmazott, arra kíváncsiak, hol tartanak a szerzői életművük és kapcsolatrendszerük alakításában, valamint a téma a személyes kérdést túllépve a közösség felé nyitva, a közösséget érintő gondok, problémák felvázolására is lehetőséget ad. A fiatalok – egy-két kivételtől eltekintve – jobbára személyes jellegű válaszokat adtak, de megfogalmazódtak olyan gondolatok is, hogy miért hallgat a vajdasági értelmiség, és miért nincs véleményformáló hang egy sem a közösségünkben. Az idősebb generációk például a színvonalasság fontosságára és a szakmaiság hiányára hívták fel a figyelmet, de szóba került többek között a magyar nyelv oktatásának néhány kérdésköre, mit és hogyan tanítanak, követelnek meg a felnövekvő generációktól.
