Tíz újabb történettel folyatódik a tavaly meglepő sikerrel startoló mesekötet, melyet immár nagyon sokan csak Szél Jankónak neveznek. Toma Viktória – aki a Vajdasági RTV újságíró-szerkesztője – a Szél Jankó és a kiscsalád című tavalyi mesekötete is tíz kedves történetet kínált fel, tíz élőképet a család hétköznapjaiból, mint ezúttal az újabb kalandokat feldolgozó kötetben. Olyan izgalmas kérdéseket jár körbe, melyek a két és fél, illetve az ötéves gyermekeket már komolyan érdeklik, s amelyekre okvetlenül sürgős magyarázatot kérnek. A szerzőnek és „kiscsaládjának” köszönhetően ismét körbejárhatjuk a világot a kismedencétől a kalózvilágig, méghozzá Bicskei Anikó kiváló illusztrációinak segítségével. A Toma–Bicskei alkotópáros munkáját ezúttal is az újvidéki Forum Könyvkiadó gondozta. Vélhetőleg nem utoljára, a tarsolyban még bizonyosan lapulnak megírásra, megrajzolásra váró izgalmas történetek.
Csavargásaim a munka mezején
Olyan korszakot idéz a kötet, amikor még a cikkeknek súlya volt. Az Olvasó hitt a leírt szónak. Az újságírók minden leírt mondatukkal szavahihetőségből vizsgáztak. Brenner sokat írt, sokat vizsgázott. (…) Noha nem tartozott az irodalmár újságírók közé, hanem a legkeményebb belpolitikus volt, interjúit úgy adta tovább, hogy az olvasó szinte úgy érezte: ott van a beszélgetésen, érzi a riportalany lélegzetvételét. Néha az apró részletesség, máskor a nagyvonalú időugrások révén. Brenneri jellemvonás még, hogy az írásokból mindig lehessen valamit tanulni! Emberi vagy szakmai tudást, erényt – írja Miskolczi József, a kötet recenzense Brenner János új kötetéről, a Csavargásaim a munka mezején című új kiadványról, mely a Forum Könyvkiadó és a Hét Nap gondozásában jelent meg. A nyomdát épphogy elhagyó kötet a jeles újságíró több tíz írását közli, melyek egyfajta krónikáját adják a máig eltűnt világnak, az egykori jugoszláv valóságnak.
Brenner a Magyar Szó, majd a 7 Nap újságírója volt, olyan időszakban és helyen, amikor a jugoszláviai magyar újságíró, amikor a jugoszláviai „kisidőkben” és „kishelyeken” emberi küszködésekről, nekifutásokról és csalódásokról értően lehetett és kellett írni. Brenner nem pártmunkások és nem ellenállók, hanem a mindennapi kisebb és nagyobb egzisztenciák írója – állapítja meg a budapesti Lengyel László a kötetről, mely az árulkodó Riportok a Dunától a Tiszáig – meg egy kicsit távolabbról alcímet viseli.
