Talán túlzás azt mondani, hogy Topolya a költők városa, de a múlt pénteken lezajlott beszélgetés során néhány pillanatig az volt az ember érzése, hogy van ennek a kijelentésnek némi alapja. Vendégségben itthon. Ez volt a címe a Juhász Erzsébet Könyvtárban megrendezett beszélgetésnek, könyvbemutatónak, amelynek vendége Fenyvesi Ottó volt. A népszerű költővel, képzőművésszel, műfordítóval Náray Éva, az intézmény igazgatója beszélgetett, és az est folyamán az alkotó elbeszéléseivel bejártuk a múlt századi Gunarast, Topolyát, Újvidéket, hogy azután Magyarországra, azon belül is elsődlegesen Veszprémbe jussunk el. Valamikor kozmopolitaként határozta meg magát Fenyvesi, és mint mondta, az a korszak az identitáskeresésé volt. Szülőfaluja, amelyet ő a mái napig Moholgunarasnak nevez, mára egy mitikus helyszínné vált, körülbelül olyanná, mint Marquez számára Macondo, amely egész életművét végigkísérte. A szerző gyermekkorából különböző történeteket hallhattunk betegségéről, az iskoláról, a fociról, a Tóth Ferenc vezette Rés nevet viselő irodalmi estekről, ahol Fenyvesit az első komolyabb művészeti impulzusok érték. Természetesen szóba kerültek az újvidéki évek, a Magyar Tanszéken folytatott tanulmányok és az avantgárd.
Nem mehetünk el szó nélkül a rock'n'roll mellett sem, amely ugyancsak meghatározta és a mái napig meghatározza Fenyvesi életművét. A rádióban lemezlovasként eltöltött évekkel párhuzamosan a Képes ifjúságban állandó rovatot vezetett, amelyben a legújabb zenekarokat, albumokat, stílusokat mutatta be, és a legenda szerint az akkori Budapest nyitott fiataljai sorban álltak a legújabb lapszámért, hisz csak ezen keresztül ismerhették meg a nyugati újdonságokat. A rock'n'roll csillaga azóta leáldozott Fenyvesi szerint is, de ő maga hű maradt a stílushoz. Az eddig Maximum rock'n'roll címet viselő hatalmas ciklus tovább folytatódik, és a közeljövőben továbbíródik Minimum rock'n'roll címen.
Irodalom, zene, és harmadikként meg kell említenünk a képzőművészetet is, hisz mint mondta: Képzőművészek akartunk lenni! Első ilyen próbálkozása a gimnáziumban előadott Kádár Katához készített díszlet volt, de nagy szeretettel emlékezett vissza arra is, hogy Ács Józsefnek is küldött alkotást, aki azután a Magyar Szó hasábjain véleményezte is a munkáját, és ez az újságkivágás valahol egy doboz mélyén a mái napig megvan.
Az est folyamán szóba kerültek a szerző újabb kiadványai is, A szabadság foglyai, a Tele van a memória, de a tiszteletére összeállított Masírozó angyalok című antológia is, amelyben több, mint ötven vajdasági, magyarországi, szerb és horvát szerző művei találhatóak meg. Topolyán körbepillantva azt állapíthatjuk meg, hogy számos jubileumot volt alkalma megünnepelnie a város kultúrakedvelő közönségének. Az estre a könyvtár névadója, Juhász Erzsébet halálának évfordulóján került sor, akire Fenyvesi is megemlékezett a Halott vajdaságiakat olvasva című kötetében, és amelynek egy részletét ezúttal Bodor Sára, az Aurora Stúdió tagja mondta el. A beszélgetés során azt is megtudtuk, hogy a kötetnek folytatása várható, hisz mint ahogy a szerző fogalmazott, még nagyon sok tartozása van, többek között Sziveri János, Sinkó Ervin, és Szenteleky Kornél.
Az est végén szóba került a gyökerek szerepe. És ezek a gyökerek Topolyán igen mélyen gyökereznek, hisz a telt házas irodalmi esten a szerző számos barátja, személyes ismerőse, sőt tanára is megjelent.
