Bánszky Mária: A komáromi ládáknak izgalmas történetük van
A több mint másfél évszázados hagyománnyal rendelkező újvidéki székhelyű Vajdasági Múzeum az országnak nemcsak egyik legrégebbi, hanem a legnagyobb effajta kulturális intézményei közé tartozik, mely felbecsülhetetlen értékeket őriz. Budapesten alapították, de mai szervezettségi formáját 1947-ben nyerte el. Ezt követően megalapították a régészeti, történelmi, művészeti, állattani, növénytani, földtani, őslénytani, ásványtani részlegét. Néprajzi részlege például épp húsz évvel ezelőtt, 1990-ben jött lére.
Csaknem ennyi idő telt el azóta is, hogy az intézmény elnyerte mai elnevezését, ugyanis 1992-ben két múzeumi intézmény egyesítésével: az akkori Vajdasági Múzeum (Vojvođanski muzej) és a Vajdasági Történelmi Múzeum egyesítésével jött létre.
A múzeum közel 500 000 eredeti tárgyat őriz, kutatja származásukat, szakmailag és tudományosan feldolgozza, kiállítja vagy publikálja őket. Ezek a muzeális tárgyak a Vajdaságban élő nemzetek kultúrtörténetében jelentős szerepet játszottak, időben pedig a térségben jelentkező első civilizációs emlékektől a XX. század derekáig terjednek. A nagy művészeti és muzeológiai értékkel bíró tárgyak állandó kiállítási teret kaptak a múzeum Duna utca 35. alatti épületében, ahol 3000 négyzetméteres felületen mintegy 6000 tárgy fogadja a látogatókat. Tematikailag három állandó kiállítása van a múzeumnak: a régészeti, a történelmi (művészettörténeti) és a néprajzi.
A néprajziban Bánszky Mária, a Vajdasági Múzeum néprajzkutatója és tanácsadója kalauzolásában tettünk sétát. Nélküle bizony sok információval szegényebben távoztunk volna a múzeum kiállítóterméből, hiszen több mint három évtizede a múzeum munkatársa, kisujjában van minden apró részlet.
A kiállított tárgyak mindenesetre a tájainkon élő népek, nemzetcsoportok életmódját hivatottak megmutatni, az itt élő magyarok, szerbek és más szláv nemzetek, németek, románok és mások útjainak kereszteződését a Pannon-síkságon, az Alföldön, ahol számos etnikai csoport élt az elmúlt évszázadokban is, és akik természetszerűleg hatással voltak egymásra, miközben megőrizték sajátosságaikat, szokásaikat. A kiállított tárgyak szemléletesen ábrázolják a vajdasági emberek életmódját, kulturális és társadalmi fejlődését a XIX. és a XX. században.
Ha abból indulunk ki, hogy a néphagyomány évszázadokon keresztül alakul, miközben számos hatás éri, szinte lehetetlen elkülöníteni egymástól a jellemző nemzeti jegyeket – véli Bánszky Mária, aki szerint pontosan ebből kiindulva állította fel tematikus elrendezésben a Vajdasági Múzeum a kiállítást: az építészet, a mezőgazdaság, a szövés, a lakberendezés, a szokások, a népviselet téma köré csoportosítva a tárgyakat, megkerülve a nemzeti besorolást. A magyarázó feliratok részben eligazítják a látogatókat, de az egyes tárgyakon szereplő feliratok is segítik abban, hogy ne tévelyegjen, hanem egyértelműsítse, pontosan mely korból, konkrétan mely földrajzi helyen, és mely nemzeti közösség által használt tárgyról van szó.
Tárgyakra összpontosít hát a tárlat, ahol végigjárjuk a mesterségek csúcsteljesítményeit és a falusi lakosság mindennapi tevékenységének főbb mozzanatait. Az öltözéket a háztartás állította elő, a szövés különösen a szerb, román és sokác nőknél volt fejlett, a szövőipar pedig a magyaroknál és a szlovákoknál. A kiállításon végigkövethetjük a szövés folyamatát a gyapjú előkészítésétől a végtermékig: a gyapjúvágó ollóktól kezdve a szövőszékekig. Jelentős helyet foglalnak el a mezőgazdasági szerszámok, a legeltető eszközök, a pásztoröltözék és felszerelés – melyek jó része a XIX. századból származik –, továbbá a kötélgyártás és -készítés, a kenyérsütéshez, tejfeldolgozáshoz szükséges eszközök, és sok más. A női látogatóknak minden bizonnyal a lakberendezési tárgyak jelentenek különleges érdekességet. A kiállításon meggyőződhetünk, hogy nemcsak most, hanem egy-két évszázaddal ezelőtt is nagyon fontos szerepet játszott a gazda vagyoni állapota, de etnikai és vallási hovatartozása is az otthona berendezése tekintetében.
A lakás berendezése igen szemléletes a Vajdasági Múzeum állandó kiállítótermében, ahol megjelenítik a ruha raktározására alkalmas komáromi ládákat/tulipános ládákat, az ülő- és alvóalkalmatosságokat, ágyneműt, világítóeszközöket, üvegikonokat. A hagyományos konyha emlékét a kerámia-, fém- és faedények is felidézik. A vajdasági emberek szellemi és társadalmi életének gazdagságát pedig a családi szokások: esküvő, születés, gyermekkor, halál eseményéhez kötődő emléktárgyakkal ábrázolják. Ehhez szorosan kapcsolódik az itt élő etnikumok különféle és gazdag népviselete, ami igazán látványos, és ennek megfelelően jelentős teret is kapott a kiállításon.
