Műterem épül a temerini tájház tövében – adtuk hírül kora tavasszal, és azóta a munkálatok valóban megkezdődtek. A legszebb vajdasági tájházak között számon tartott létesítmény így új tartalmat kap a meglevő parasztház és a hozzá tartozó udvar, kert, fészer, nyári kemence mellett. A tájházként működő egykori családi ház folytatásában műterem és galéria épül, mely a tervek szerint otthont ad majd a szépszámú helybeli képzőművésznek, akik zömmel a TAKT köré csoportosulnak.
A tájházról gondot viselő Temerini Alkotóműhely és Képzőművészeti Tábor ezáltal természetesen nem szeretné megváltoztatni a hét évvel ezelőtt átadott épület rendeltetését, a látogatók továbbra is megtekinthetik a hagyományos paraszti életmód jellegzetességeit őrző tájházat, melyet bátran nevezhetünk a népi építészet temerini emlékhelyének is. Az építkezés ugyanakkor kissé hátráltatja a közösségi összejöveteleket, igaz, csupán átmenetileg, ugyanis a tájház udvara a helybeliek egy kedves találkahelyévé vált, ahol kiállításokat, hagyományápoló, népzenei és egyéb rendezvényeket is gyakran tartanak tavasztól őszig.
Rendezett, virágos út vezet a lakóházba (Nagy Magdolna felvétele)
Volt itt már hagyományos disznótor, fényképkiállítás, Szent Iván-napi tűzugrás, táncház és játszóház, könyvbemutató, népzenei hangverseny, gyermekelőadás, néprajzi előadás a temerini kubikosokról és az erdélyi székelyekről, agyagozás és nemezelés, karácsonyi segélycsomagosztás, betlehemezés, de még halotti tor is. Ezek a rendezvények elsősorban a helybelieket vonzzák, viszont szép számban akadnak vajdaságiak, határon túliak, akik épp a tájházat tekintik meg, mert kíváncsiak a helyi népi örökségre, arra, mit és hogyan sikerült fellelni és kiállítani. A vendégkönyv tanúsága szerint a tájháznak egyaránt örülnek a külföldről hazalátogató temeriniek, a Kárpát-medence néprajzosai, a kiránduló gyerekek, csakúgy mint a vendégszereplő művészek. Közöttük Berecz András, a kedvelt mesemondó, aki több ízben járt Temerinben, így a tájházban is többször magával ragadta a közönséget, egy alkalommal a következőket jegyezte be a vendégkönyvbe: „Sok mindent köszönnöm illenék, nem tudom én most mindet! Engedelmet! Azonban a zománcos vödröt szalmaszálastul, a kacagást zenéstül erősen köszönöm.”
A Jugoszláv Néphadsereg utca 126-os házszám alatt található tájház helyén állítólag már 1850-ben is állt lakóház, a XX. században pedig a népes Matuska családnak adott otthont, mígnem átkerült a TAKT tulajdonába, és közkinccsé vált. A www.temerinitajhaz.org.rs honlap részletesen tájékoztat arról, hogy mit találhat az odalátogató. Az ott található bemutatás szerint a vert falú lakóház egybeépült az istállóval és a kocsifészerrel, sőt a hagyományos hármas osztatú szerkezet még eggyel, egy kamrával is bővült, mely egyben padlásfeljáró is. Tetőszerkezete szarufás, héjazata 1954 óta falcos cserép, korábban nád volt. Oromzata, vagy ahogyan a nép hívta, fűrfala deszkából készült, napsugaras kiképzésű. A XIX. század végétől kezdődően Temerinben a hagyományosabb deszkaoromzatokat kiszorították az egyébként igen szép, barokkos stílusú, téglából készült kiblik, vagy ahogyan régen mondták, kőhomlokok. A napsugaras deszkaoromzatú házaknak a településen ez az utolsó példánya. Az egész ház kívül-belül fehér, az utcai fronton a fal tövét a helyi hagyományoknak megfelelően fekete csíkkal húzták el, és ugyancsak feketére van meszelve a kiskapu magas lépcsője is. Az utcára néző eredetileg kis, szűk ablakokat 1942-ben cserélték a ma is láthatókra.
A látogató mindenesetre egy gondozott udvarba lép, ha felkeresi a temerini tájházat. Évszaktól függően különféle virágok pompáznak a kaputól balra, a gang vagy tornác (esetleg ámbitus) előtt kialakított virágoskertben, mögötte elmosott köcsögök, korsók száradnak az első udvart a hátsótól elválasztó léckerítésen. A hátsó udvarban a lakórésszel egybeépített kamra és az istálló sorakoznak, melyek őrzik a parasztgazdaságra jellemző szerszámokat. Mindezeket a felszereléseket, csakúgy a lakberendezést, használati eszközöket, viseletet a temeriniek önkéntes adományaiból állították össze.
A tájház homlokzata utcai nézetből
Tovább folytatva „látogatásunkat”, a nagykapun belépve jobbra a nyári kemence, majd a hátsó udvarban a rendezvények helyszínéül szolgáló fészer, mögötte színpad következnek. A falusi családi házakra jellemzően a telken (portán) található „üres” helyekre egy-egy gyümölcsfát ültettek. Így van ez most is. Nem maradhat említés nélkül, hogy a látogató a házba lépés előtt Sziveri János fiatalon elhunyt költő emléktáblájával találkozik a kiskapu mellett elhelyezett utcai homlokzaton, ugyanis a költő 1984 és ’86 között ebben a házban húzta meg magát az akkori tulajdonosnak, a Matuska családnak köszönhetően. A temerini tájházba látogatók nem hagyhatják ki két érdekességnek a megtekintését sem: egyik az Újváry-mosógép, mely Újváry Ferenc (1874–1959) asztalosmester nevéhez fűződik. A Bezdánból Temerinbe települt mester korát igencsak megelőzve Diadal néven mosógépgyártó üzemet alapított, majd jégszekrények gyártásával is foglalkozott. A másik a Szigeti-kaptár: Szigeti Sándor (1859–1941) a korszerű méhészkedés megteremtője, aki az 1920-as években korszerűsítette a méhkaptárat, s ezzel jelentősen növelte a termelékenységet.
