2024. július 17., szerda

Tizenöt év a Baraparton

A zenéről, amely „frissen tartja a szellemet, átmossa és kitisztítja a lelket”

Tizenöt év. Tizenöt évvel ezelőtt a NATO bombázta a Szarajevó környéki szerb állásokat, és még ugyanabban az évben aláírták a daytoni békeszerződést. Bármit is mondunk ma, még nem tértünk észhez az épp mögöttünk levő véres háborúktól. Tizenöt évvel ezelőtt még nem létezett YouTube és fogalmunk sem volt róla, mi az a mobiltelefon. Innen nézve egy másik világ.

Még ebben a világban fogant meg, 1995-ben Adán a BaraParty, és mentette át a túlsó partra, azaz a mába a zenéből mindazt, amit maradandónak, értékesnek és átmentésre méltónak tartott. A másfél évtizedes „mentési munkálatok” mérföldköveit cédék, koncertek, díjak, dalszövegek jelzik. Az összegzésben Virág Imre, az egyik alapító tag segít.

– Spontán módon, mint minden tartós kapcsolat. Abban az időben sem nekem, sem Illés Ferencnek, sem Balog Tibornak nem volt együttese. Már 1994 őszén elkezdtünk beszélgetni arról, mi lenne, ha együtt zenélnénk, majd a következő év februárjától „hivatalosan” is felvettük a BaraParty nevet.

– Igen, de nem sokáig maradtunk így, mert gyorsan rájöttünk, ahhoz a zenei stílushoz, amit mi művelünk, feltétlenül szükségünk van egy dobra is. Így csatlakozott hozzánk Csiki (Antal István – áldott legyen az emléke), az első dobosunk, és így alakult ki a 3 gitár + 1 dob formáció, ahogy aztán éveken keresztül működtünk.

– A „stílusos” válasz persze az lenne, hogy ez egy jellegzetesen BaraParty-stílus. Szerintem ez igaz is, de persze ez önmagában még nem mond semmit. Ez tehát egy lágyabb, többszólamú, az éneklésre nagy hangsúlyt fektető stílus, amelynek az alapja mégiscsak a rock. Innen kiindulva aztán elkalandozhat egészen a bluesig, a countryig, a folkig, sőt, a jó értelemben vett mulatós zenéig is.

– A dalszövegeket én írom, a zenei megformálásában persze már részt vesz az egész együttes. Hogy kinek? Ez változó. Amikor huszonéves voltam, a huszonéveseknek szóltak a dalok, amikor már harmincas éveimben jártam, akkor alapvetően annak a generációnak. Amióta vannak fiatal énekesnők az együttesben, azóta ismét a fiatalokat szólítjuk meg, mert jó az együttműködésem az énekesnőkkel, és ennek köszönhetően tudom látni ezt a világot az ő szemükön keresztül is. És persze szerintem vannak kortalan témák és dalok is. Ilyen a szerelem, a férfi-nő kapcsolat, és – sajnos vagy hál’ istennek, de ez már egy másik téma – a politika.

– Koncerteken sajnos gyakran előfordul, hogy nem hallatszik jól a szöveg, mert az énekhang elveszik a sok hangszer hangja között. A lemezeinken azonban tisztán hallható a dalszöveg, és a visszajelzések alapján bátran mondhatjuk, a közönség szereti ezeket a dalokat.

– A bara szerbül kis tócsát, mocsarat jelent. Ugyanakkor az Adán átfolyó patakocskát is így hívják a helyiek. A party (parti) szintén többféleképpen értelmezhető, egyszóval megtetszett nekünk ez a többértelműség.

– Egy biztos, nem a pénzért… A húsztól a negyvenévesig minden korosztály képviselője megtalálható az együttes jelenlegi összetételében, mindenkinek meg is vannak a gondjai, dolgozik és gürcöl, de ez mindenkinek egy kreatív kikapcsolódás. A zene frissen tartja a szellemet, átmossa és kitisztítja a lelket.

– Elnézve a mai magyar zenei kínálatot, én nem lennék túl borúlátó ebben a tekintetben… Mondjuk 40 százaléknyit… Más kérdés, hogy engem például egyenesen visszarettentett a profizmus, mert nem csak ezt akartam csinálni az életben, és valószínűleg az együttes többi tagja is többé-kevésbé így van ezzel. Szerintem nem is akartunk igazán profivá válni soha.

Fehér Nóra, Antal Melinda (első sor), Kozma Lajos, Virág Imre, Pajor Szabolcs, Balog Tibor (második sor) és Illés Ferenc (fönt)

– Lehet, hogy épp az a titok, hogy nem vagyunk profik. Nincs idő kiégni, vannak dalaink, amelyeket még mindig nem dolgoztunk ki. A másik, talán még fontosabb titok a folyamatos változás és megújulás. Mágnesszerűen vonzzuk azokat az embereket, akik szeretik ezt a fajta zenét, és szerencsére ők mindig hozzá is tudnak tenni valami újat a zenénkhez.

– Kérdés, hogy lennénk-e.

– Készítjük az új, az ötödik cédénket, túlnyomórészt új dalokkal, kicsit politikusabb hangulatban, mint eddig. A nyár folyamán a Tanyaszínházzal működünk majd együtt, a kavillói bemutató (július 24.) utáni koncert már biztos, de valószínűleg még több helyszínen fogja követni BaraParty-koncert a színházi előadást.

Az együttes tagjai

Antal Melinda (ének), Balog Tibor (gitár), Illés Ferenc (gitár, szájharmonika), Kozma Lajos (basszusgitár), Milošev Stela (ének), Pajor Szabolcs (dalok), Virág Imre (gitár, ének). Az együttes oszlopos tagja volt még éveken keresztül Fehér Nóra.

Egy kis „barastatisztika”

100 dal (ebből 60 került cédére)

190 fellépés (főleg Vajdaságban és Magyarországon)

4 cédé (Képre kép – 2002, Északi utca 17. – 2003, Háztűznéző – 2008, Lélekbúvár – 2009)

2 különdíj (Énekelt Versek Fesztiválja, Zenta)

15 tag (a 15 év során)

Jó bajok

Egy jó kis idegösszeropi, ha a rendszer már elkopik,

Rosszkor nem is jöhet. Egyet jobb, ha kettő követ.

Jó kis depressziós hajlam. Jaj, csak örökké ezt halljam!

Ha nincs más hatásos önkínzás.

Egy jó kis szorongásos érzet rögtön eredményre vezet,

Hogy bonyolulttá váljon egy nyilvánvaló helyzet.

Jó kis általános rosszkedv, remek hangulatot teremt,

A problémák bogozása helyett.

Nehogy olyan csúfság legyen, hogy a remény talpra álljon,

És a spontán cselekvések elé odataszigáljon!

Mikor minden úgyis véges, és az optimizmus kétes

Útra vezethet, s az ember eltéved.

Egy jó kis agyrém, ami beint, hogyha előkerül megint,

A logika szerint fényes jövő elé tekint.

Jó kis összetett fóbia, melynek nincsen semmi híja,

A közérzetet folyton javítja.

Egy jó kis pánikszerű roham kell hogy legyen a talonban,

Ha véletlenül éppen jól végződne minden.

Jó kis kényszerképzetekkel, ha reggelente felkel,

Élményekkel telik az ember.

Ó, az Isten szerelmére! Csak az ne jöjjön létre,

Hogy bármiféle hibát megoldjunk exprivát.

S a bonyolultból végre az egyszerűbe érve,

Túllépjük megunt saját magunk.