2024. szeptember 3., kedd

Indigó család körülnéz a városban

A Medijala képzőművészeti csoport kiállításán
(Fotó: Molnár Edvárd)

A Fokus Alapítvány támogatásában működő Medijala képzőművészeti csoport rendhagyó kiállításairól is ismert. Megihlette már őket a környezetvédelem, Lifka Sándor munkássága, és műveik mellett performance-okat is bemutattak. Akik már jártak Palicson a tóparton, megcsodálhatták művüket a Jachting klub előtt, amely a Noé bárkája elnevezést kapta. Aktuális kiállításuk a tavaszi–nyári periódusban készült, és a szabadkai városháza alatti ajándékboltban kapott helyet (aki gyorsan reagál, még megnézheti).

A Medijala kiállítása kellemes hangulatú volt, habár amennyien befértek a boltba, annyian kint is maradtak. Ez a csoport és ezek a művek bizony kinőtték az üzletecskét. A kiállítást Ana Patarčić, a Fokus Alapítvány kultúrmenedzsere nyitotta meg, majd bemutatta a Medijala működését.

– A műhely tavaszi–nyári ciklusa márciusban kezdődött, miután a Fokus Alapítvány kiírta a pályázatot. A foglalkozások hétvégeken zajlottak. Sok új tag jelentkezett, így korosztály szerint több csoportra osztottuk az érdeklődőket. A műhelymunkákat Goran Vuletić festőművész, képzőművészeti pedagógus vezeti. A nyelv egyáltalán nem akadály, hiszen oktatóink többnyire szerbül és a magyarul is beszélnek. Rajztanárunkon kívül nálunk tevékenykedik például Simon Vuletić Viktoria vagy Daniela Mamužić akadémiai szobrász is, aki keze alatt a fiatalok ebben a művészeti ágban is kipróbálhatják magukat. A Medijala műhely fiatal tehetségei a legkülönfélébb technikákat alkalmazzák, mint pl. tus, pasztell, tempera, akvarell, agyagszobrászat, sőt olykor drótokkal is dolgoznak. Így nem is csoda, hogy a foglalkozások során szintén sokféle mű keletkezik a klasszikustól a szürrealistáig, és több esetben kombinációkra is sor kerül. A jelenlegi kiállítás is vegyes, a grafikákon, rajzokon, festményeken kívül szobrokat láthatunk, valamint a tagjaink által készített maszkokat, amelyeket a tárlatmegnyitó alatt is hordtak. Bemutatkozott az Indigó család is, amelyek valójában antropomorf alakzatba bújtatott lámpák. Külön öröm, hogy körünkben külföldi vendéget is üdvözölhettünk, Filip Van Zandycke brüsszeli fotóst, aki a Spicy Hats, azaz Fűszeres Kalapok művészeti egyesület tagja. Műhelyünk és egyesülete egy projektumon ügyködik, amelynek eredményeként, terveink szerint jövő tavasszal, tagjaink elutaznának Brüsszelbe és ott művész szakos hallgatókkal újból elkészítenék a Noé bárkáját. Ezenkívül egy kotori vendégszereplésre is készülünk, ahol bemutatnánk a Lifka Sándor megihletésével készült performance-unkat – mesélte a kultúrmenedzser.

Goran Vuletić festőművész, amikor nem a Sonja Marinković Általános Iskola diákjait tanítja rajzórán, akkor a műhelymunkákat vezeti, és ez már több éve van így:

– A Medijala célja, hogy gazdagítsa Szabadka kulturális életét. Csoportonként dolgozunk, kb. tízen alkotnak egy csoportot. A fiatalokra összpontosítunk, de nyitott mindenki számára, aki szereti a művészeteket és késztetést érez, hogy alkosson valamit. Teljesen mindegy, hogy tagjaink milyen berkekből érkeznek, milyen nemzetiségűek, mert a művészetek mindenkit összekötnek. Igaz, hogy olykor pályázatokat írunk ki, de valójában bármelyik periódusban csatlakozhatnak hozzánk az érdeklődők. Nem kell semmit sem hozniuk, sem fizetniük, a Fokus Alapítványnak köszönhetően, amely támogatja a Medijala munkáját. A jelentkezők megtalálhatnak bennünket interneten vagy a műhelyünkben, Szabadkán, az Adolf Singer utca 19-es szám alatt. A tavaszi–nyári ciklusunk hat hónapig tartott. Ennyi idő alatt születtek a kiállításon kihelyezett művek. Valójában több is készült, de a hely nagyságát figyelembe véve mindenkitől csak egy alkotást tehettünk ki. A fiatalok azt rajzoltak és azt alkottak, amit szeretnek. Maszkokat is festettek, amelyek a saját arcuk lenyomatára készültek. Kiállításunkon bemutattuk az Indigó családot is, amely kézzel kovácsolt vasvázakból és a rájuk tapasztott indigó színű gézből született. Belülről megvilágítottuk őket, és ehhez kihasználtuk a városháza körüli betonba épített lámpákat is. Egyik álmom (amely persze sohasem válik valóra), hogy mindegyik ilyen lámpára készítsünk szobrot, mivel e lámpák fényei szinte szúrják a szemet, télen pedig nagyon csúsznak.