Milyen ma a vajdasági magyar tudományosság helyzete, mik a főbb jellemzői? Elsősorban erről kérdeztük dr. Szalma József jogászprofesszort, a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság elnökét, aki évtizedek óta tevékeny részese tudományos életünknek.
– Mindenekelőtt szögezzük le: a vajdasági magyar tudományosság az elmúlt majd két évtizedre jellemző kedvezőtlen társadalmi állapotok ellenére létezik, s még mindig a magyar népesség számarányához viszonyítva jelentős lélekszámú kutató- és tudósállományunk van. Az utóbbi hónapokban néhány jelentős tudósunk elhalálozott, s mint ismeretes, igen jelentős azoknak a szakembereknek, fiataloknak a száma, akik az elmúlt 10-15 évben a háborús körülmények, az áldatlan anyagi helyzet hatására külföldre távoztak. E fiatalok közül sokan tudományos pályára léptek, a budapesti vagy más magyarországi egyetemeken doktori titulust szereztek a valamikori egyetemi hallgatóink közül is. Tehát, a magyar tudományosság nem veszítette el őket. Ha azonban nem nemzetben gondolkodunk, hanem szűkebb pátriánkat vizsgáljuk, akkor elmondhatjuk, itt a Vajdaságban mi kutatók, tudományos dolgozók kevesebben vagyunk, mint az anyaországban. Az is közismert tény, hogy a feltételrendszerünk a tudományos munkához rosszabb. S mi, az itt maradottak nem elégedhetünk meg azzal, hogy csak kutatással, tudományos munkával foglalkozunk, a körülmények folytán a közéletben is aktív szerepet kell vállalnunk. Dr. Ribár Béla az, aki a legjobb példája ennek a közösségi szerepvállalásnak. A Vajdasági Magyar Tudományos Társaság első elnöke kiemelkedő fizikus volt, a vajdasági magyar tudósok közül a legtöbbet idézett tudós, vagyis a legnagyobb hivatkozási számmal rendelkezett. A tudomány területén sokat tett, és különösen akkor, amikor nyugdíjba vonult, időt, energiát nem sajnálva, fáradhatatlanul a vajdasági magyar oktatás, tudományosság, a diáksegélyezés érdekében munkálkodott. A középiskolás diákok számára az ő irányításával 120 alternatív tankönyv jelent meg. E tankönyvpótlók esetében említsük meg, hogy a magyar középiskolai tanáraink nagyszámban kiváló tankönyveket írtak, a nyelvi, tudományos követelményeknek is eleget téve, egyetemi tanárokat is felkért Ribár kolléga erre, például engem kért fel az alkotmányjog tantárgyból ilyen alternatív tankönyv megírására.
Van-e a kutatási eredmények publikálására elegendő lehetőség, elegendő olyan tanácskozás, ahol alkalom nyílik a tudományos eredményekkel megismertetni a közvéleményt?
– A VMTT-nek több mint 150, tudományos címmel rendelkező tagja van. Elsősorban publikálási lehetőséget kívánunk nyújtani tudósainknak, a közéleti személyeknek, mindazoknak, akik felelősséget éreznek közösségünk sorskérdései iránt. Tanácskozásokat szervezünk, az éves tanácskozásunk témája talán úgy fogalmazható meg a leglényegretörőbben: Mit kutatok én? Magyarán: lehetőség van a természettudományok és a társadalomtudományok területéről bemutatni kutatási eredményeinket. Számos kutatónk, tudósunk angol, német nyelven publikál rendszeresen, de fontosnak érzi, hogy magyarul is megjelenjen munkája eredménye. Ehhez nyújt lehetőséget a magyar tudomány napja alkalmából rendezett éves tanácskozásunkon elhangzott értekezések évkönyvünkben való megjelentetése, s ne feledjük, a fiatal szakembereknek is jó alkalom ez a szakmai téren való bemutatkozásra. Tavaly több mint 30-an osztották meg kutatási eredményeiket velünk, köztük 4-5 akadémikus, s 650 oldalasra tervezzük munkatársammal, tanársegédemmel, Dudás Attilával az elhangzott előadásokból készülő kiadványt, amely hamarosan megjelenik. Megjelenhetnek természetesen az egyéni kutatások eredményei külön kötetben, monográfiát is megjelentetünk, de időben kell jelentkezni, hogy amikor a könyvkiadási tevékenység fedezésére pályázunk eszközökért, erre is kérjünk pénzt. Most van nyomdában a 35. kötetünk. Sokkal több publikációt tudnánk megjelentetni, ha könnyebb lenne a könyvkiadásra támogatást szerezni. Ugyanis azt valljuk, fontos a németül, angolul, franciául való publikálási lehetőség, de nem szabad lemondani arról, hogy az anyanyelvünkön jelentessük meg munkáinkat, népszerűsítsük a tudományt. Örök dilemma: a laikusoknak vagy a szakmának írni. Mi azt valljuk, nem szabad a tudomány nyelvéről lemondani. Könyveink 150-200-220 példányban jelennek meg, s elmondhatjuk: van irántuk érdeklődés. Igyekszünk időszerű témákkal foglalkozni: a millennium évében a magyar alkotmányjogról, a magyar jogrendszer fejlődéséről szerveztünk tanácskozást és jelent meg kiadványunk. A kettős állampolgársággal és a vagyon-visszaszármaztatással és a kárpótlás kérdésével kapcsolatos köteteink is megjelentek. Említhetnék más időszerű társadalomtudományi témát is, amelyet kiadványainkban feldolgoztunk. S könyveinkben polémikus jellegű írással, kérdésfelvetéssel is találkozik az olvasó.
A polémia az, ami hiányzik közéletünkből. Szakmai, tudományos körökben mennyire van jelen, vagy ott is a ,,langyos víz állapot'' uralkodik?
– A polémiára, a kulturált, argumentált disputára szükség van, az álláspontok, támpontok ismertetése, az ezekről folytatott dialógus fontos. Kevesen vállalkoznak rá. Említhetném a szabadkai Aracs folyóiratot, amely a polémia, a disputa műfaját ápolja. Fontos foglalkozni dolgainkkal: a vajdasági magyarság súlyos helyzetben van, a gyalázkodó falfirkák továbbra is jelen vannak – vannak időszakok, amikor sűrűbben, s vannak, amikor ritkábban fordulnak elő, De nézhetjük más aspektusát is az életnek: ki jutott a magánosított társadalmi vállalatokhoz, a földterületek is olyanok kezébe kerültek, akik soha nem itt éltek. Van, aki 20 ezer hektárnyi földterületet vásárolt össze, holott korábban itt egy-egy embernek legfeljebb 2000 hektár földje volt. Ezzel kapcsolatban megemlíteném, hogy néhány éve a vajdasági parlament korábbi összetételének liberális szárnya kért fel a szerbiai parlamentnek benyújtott törvénytervezet elkészítésére a vagyon-visszaszármaztatással és kárpótlással kapcsolatban. A tartományi parlament kisebb módosításokkal elfogadta a tervezetet. A VMTT által a vagyon-visszaszármaztatással kapcsolatban megjelentetett kötet alapján kért fel egy 3 tagú professzori bizottság tagjaként. Az említett kötetben szereplő tanulmányomban azt is feldolgoztam, hogyan rendezték e kérdést a környező országokban. A szerbiai parlamentnek 60 javaslatot nyújtottak be a vagyon-visszaszármaztatással kapcsolatban, de a parlament nem tárgyalt róla. Én azt az álláspontot képviseltem, hogy a közepes nagyságú, 300 hektáros földterületet vissza kell adni az egykori tulajdonosainak, örökösöknek, mert ez megélhetést biztosít a tulajdonosnak, a helyi lakosok egy részének is, mint ahogy a középvállakozások is. A kisebb földterületek egykori tulajdonosait viszont kárpótolni kell. Akkor az egyik kollégám azt vetette a szememre, hogy a rendi társadalmat akarom visszaállítani. Most, amikor látta, hogy az általam említett 300 hektáros földterület igen szerény az egyesek által felhalmozott 20 ezer hektárhoz képest, restellte magát akkori kijelentése miatt. A VMTT tagjainak szaktudását időszerű kérdésekben is kikérik, korábban említettem a kettős állampolgárság kérdését: a vajdasági magyar pártok – az erre vonatkozó kutatásom alapján – megbíztak azzal, hogy vezessem a magyar külügyminisztérium bizottságával folytatott szakmai tárgyalásokat Magyarország 2005-ös EU-csatlakozása előtt. Arról igyekeztünk meggyőzni a tárgyalófeleket, hogy nem kell félni, hogy elvándorolna a vajdasági magyarság a kettős állampolgárság esetén. (..)Tehát, minket, VMTT-tagokat is foglalkoztat mindaz, ami időszerű, ami a sorsunkat meghatározza.
Publikációikra, egyáltalán a munkájukhoz honnan sikerül anyagi fedezetet találni?
– A Magyar Tudományos Akadémia határon túli tudományosságot támogató alapítványa segített az első években, ez megszűnt más alapítványokkal egyetemben. Pedig fontos lenne, hogy normatív támogatást kapjunk, évi rendszeres támogatásban részesüljünk. De a Magyar Tudományos Akadémia is kevesebb támogatást kap, tehát projektekkel kell pályázni náluk. A Tartományi Végrehajtó Tanácstól kapunk az utóbbi években anyagi segítséget, s épületében tarthatjuk tanácskozásainkat. Dudás Attila kollégámmal már megkezdtük az előkészületeket egy tematikus tanácskozás megrendezéséhez, amely a kisebbségi jogosultságokkal foglakozik közjogi és magánjogi szempontból. Azt vizsgáljuk majd, hogyan állunk a kollektív jogokkal. Például: elegendő hatásköre van-e az MNT-nek, s rendelkezésére állnak-e hozzá a szükséges anyagi eszközök. Ez is a vajdasági magyarságot érintő fontos kérdés.
A Vajdasági Magyar Tudományos Társaság síkraszállt a vajdasági magyarok mint nemzeti kisebbségi közösség közösségi,emberi és egyéni kisebbségi jogaiért, beleértve országos, helyi önkormányzati jogosultságainak elismerését. Nemkülönben az anyanyelvű oktatást óvodától egyetemig elengedhetetlennek tartja és tartotta. Ugyanakkor síkraszállt a hivatalos nyelvhasználat érvényesítéséért, a vajdasági régió egészében, függetlenül attól, hogy a magyarok helyi kisebbségben vannak vagy sem, mindezt az Európai Kisebbségoltalmi Charta, az Európai Helyi Önkormányzati Charta és az Európai Nyelvhasználati Charta fényében. Tette ezt egyéni és csoportos tudományos kutatások, tematikai tudományos tanácskozások alapján és ezek eredményeinek tanácskozási kötete monografikus kiadvány alakjában történő közlése útján – hallottuk a professzor úrtól.
A VMTT az oktatás terén jó kapcsolatot ápol a felsőoktatási intézményekkel. Mindenképp említést érdemel, hogy a VMTT már évek óta eljuttatja a munkatervét a Magyar Tudományos Akadémiának, mint az MTA -nál akkreditált magyar tudományos intézet, s ezt az MTA Magyar Tudományosság Külföldön honlapján is feltüntetik. |
