Andrej Boka nemzetközi marketing szakon negyedik éves egyetemista. Korábban két filmet készített, a The Chain t és a Somodor titká t. Harmadik alkotása a 33. nap , amivel New Yorkban elnyerte a legjobb nemzetközi rövidfilm díját komédia kategóriában. Andrej Boka szinte nem ismer akadályokat. Számára csak kihívásokat jelentenek, amik arra valók, hogy az ember leküzdje őket. Nem töri le a pénzhiány, minimális keretekből is megpróbálja létrehozni a megálmodott filmet. A 33. nap szép sikereket ér el, de máris új alkotás megvalósításán gondolkodik. Ezúttal egy tízperces filmet készítene, amelynek forgatókönyve angolul íródna. Addig is a 33. nap egyre több országot jár körbe.
• A 33. nap zilált családi állapotokról szól. Hogyan nyerhetett díjat komédia kategóriában?
– Ez valójában egy tragikomédia. A forgatókönyvet is úgy terveztük, hogy a néző érzelmeit kettéossza. Létezik egy legenda, mely szerint a halott ember lelke még negyven napig bolyong és megpróbál az anyagi léthez kötődni. Ebből indultunk ki. A történetbe a 33. napon kapcsolódunk be, és valójában az utolsó hét napot mutatjuk be. A film úgy kezdődik, hogy a hősnőnk, Annamária levelet ír testvérének. Harminchárom nap eltelt, amióta a férje meghalt. Azóta furcsa dolgokat észlel az otthonában, lassan már az életét is félti. A történet azonban ennél bonyolultabb. A nő két gyermeket nevel konzervatív, vallásos családformában. A fia fura figura, illetve számunkra egy kicsit más. A lánya, Radmila dacol a családi szokásokkal. Őket tehát a régi hagyományok szerint neveli, ami azt is magában foglalja, hogy tilos a szex házasság előtt. Az anya nem támogatja lányának a kapcsolatát, mert szerinte a fiúja nem illik a családi képbe. Ezekből a dolgokból bonyodalmak kerekednek ki. A film valójában három történetből tevődik össze. Elsőként megfigyelhetjük Annamáriát, aki úgy érzi, hogy valami kísérti, de közben arra törekszik, hogy gyerekeit helyes útra terelje. Azután itt van a fia, Živica, aki megpróbál barátnőjével zöld ágra vergődni, mert attól fél, hogy elhagyja. A harmadik szálat a lány, Radmila mozgatja, aki szintén a fiújával bajlódik. Ez a három történet folyamatosan összefonódik. A film hatvan percig tart, és hallható benne egy Lajkó Félix-dal is. Fő támogatója a Fókusz Alapítvány, támogatói pedig a Denver, a Car plus, az Inkomerc, a Gradis és a Koptrans cégek.
• Eddig hol mutatták be a filmet?
– Először Palicson vetítettük, a szabadtéri színpadon, később háromszor Szabadkán, a Szabadegyetem amfiteátrumában. Mindegyik alkalommal telt ház volt, úgyhogy sokan látták. Ezek után a film eljutott Lengyelországba a Full Length Fesztiválra. Ott közel hetven filmből beválogatták a top kilencbe. Később bemutatták Belgrádban, majd New Yorkban, utána pedig Zágrábban az Amatőr Filmek Fesztiválján. Nemrég az újvidéki közönség is láthatta a Cinema City Fesztiválon. Várható, hogy több helyre is elviszik, pl. Franciaországba, Angliába stb.
• A legnagyobb sikert New Yorkban érte el. Részt vettél személyesen is a fesztiválon?
– Felejthetetlen élményben volt részünk. Hárman utaztunk, Mirjana Vladisavljev, a fim zeneszerzője, Bojan Ćosić, akinek a stúdiójában rögzítettük a hangokat és jómagam.
• Hogyan éreztétek magatokat New Yorkban?
– Egy régi, híres mozi épületében tartották a rendezvényt. Öt teremben zajlottak a fesztiválprogramok. A szervezők mindennap nagy partikat rendeztek, ahol producerek, színészek és a filmek készítői ismerkedtek. Délután öttől este tizenegyig vetítették a filmeket. Utána a koktélpartin a produkciókról beszélgettünk. Kilenc napot tartózkodtunk New Yorkban. Sok filmet megnéztünk, de törekedtünk arra is, hogy minél több helyszínre eljussunk. New York nagyon szép, engem legjobban a pozitív energiája és lendülete fogott meg, amit mindenhol érezni, az utcán, a metrón, bárhol. Szinte mindenféle emberrel lehet találkozni, és nem bámulják meg egymást. Olyan jól éreztem magam, hogy sajnáltam hazajönni. Persze egészen más elmenni kilenc napra, mint ott élni. Jó dolog fesztiválvendégként jelen lenni, mert úgy a laza kötelezettségek és programok betáblázzák a napjaidat. Így nagyobb az élmény.
• Mi hajtott arra, hogy elkészítsd a harmadik filmed?
– Az első két filmemhez nem fogtam hozzá túlzott komolysággal, de ennek ellenére jó fogadtatásra leltek. Ezek még amatőr próbálkozások voltak. Ekkor találkoztam először a kamerával, és barátok játszottak benne. A harmadik film készítése már komolyabban történt, minimális anyagi támogatás is a rendelkezésünkre állt. A színészek azonban így is önkéntes alapon játszottak. Talán épp ez a lelkesedés emelte ki a filmet a szürkeségből. A forgatókönyvet több hónapig írtuk, utána jöttek az előkészületek. A színészeket nem ismertem, viszont felkerestem Vesna Kljajić Ristovićot a szabadkai Népszínházból, és elmeséltem, miről lenne szó. Neki tetszett az ötlet és összehozott a főszereplőnővel, Jasmina Hodžićtyal, aki a niši színházban dolgozik. Így ismerkedtem meg Vladimir Grbićtyel is, aki szintén játszik a filmben. Živicát Mihajlo Stajić alakítja, aki ugyan nem profi színész, de dolgozott az Arlekin színházi műhelyben és szerepelt már a tévében is. Nem forgattunk naponta, mivel mindenkinek akadt elfoglaltsága, így gyakran időpontokat kellett egyeztetünk. Egyébként Szabadkán forgattunk, a Prozivka lakótelep területénél.
• Nehéz-e filmet forgatni?
– Nem nehéz, amennyiben szereted ezt csinálni. Természetesen akadtak problémák és akadályok, de ez beletartozik a játékba, főleg ha alacsony költségvetésű filmről van szó. A munka mindegyik fázisát élveztem. Szerintem azok is jól érezték magukat, akik részt vettek benne. Számomra bebizonyosodott, hogy nem minden az anyagiakon múlik. A legkönnyebb azt mondani, hogy nincs pénz, ezért nem fogunk bele. Minimális költségvetésből sikerült egy szolid filmet összehozni. Ezt bebizonyították a fesztiválszereplések és a díjak. Sok hasznos tapasztalatot gyűjtöttünk a filmkészítés során, tanultunk a hibáinkból, és a következő alkalommal még jobb lesz.
