A rendezvények közül először a Sterija Játékok által került fel a város neve Európa kulturális térképére, majd következtek a NOMUS, a Jazzfesztivál, és újabban a legtömegesebb, az EXIT. Az utóbbi években Újvidéken 13 nagyobb fesztivált rendeznek, a kisebb-nagyobb rendezvényeknek pedig se szeri se száma.
A Sterija Játékokat 1956 óta szervezik meg folyamatosan, azaz ettől az évtől kezdődően alakult ki mai formája: versenyjellege, és a hazai, tehát a szerb drámát előtérbe helyező fesztivállá. Egyúttal ez az ország legjelentősebb színházi fesztiválja is a Sterija, amelyet folyamatosan megrendeznek, és az sem mellékes, hogy Európában is az öt legrégebbi színházi fesztivál közé tartozik. Megalapításán olyan személyiségek fáradoztak, mint Josip Vidmar, Ivo Andrić, Milan Bogdanović, Velibor Gligorić, Mladen Leskovac, Veljko Petrović, Dušan Popović, Tomislav Tanhofer, Miloš Hadžić és mások.
Újvidéken a klasszikus zene kedvelői csemegézhetnek, például egész nyáron át tart az Újvidéki Zenés Nyár, amit jellegénél fogva mégsem sorolhatunk a fesztiválok közé –, viszont az itthon nyaralóknak kiváló hangversenyeket kínál. Ugyanakkor a sor elejére kívánkozna a NOMUS, a klasszikus zenei fesztiválok között párját ritkító Újvidéki Zenei Ünnepségek, mellyel nyilván csak belgrádi testvére, a BEMUS konkurálhat az országban. Ezt az újvidéki rendezvényt Anton Eberst álmodta meg 1975-ben, és a legsikeresebb jugoszláv előadóművészeknek és zeneszerzőknek biztosított bemutatkozási lehetőséget. Hat év után megszűnt, majd 1985-ben újraindult, és azóta is a kamarazene előkelő fesztiválja, melyen szívesen lépnek fel nemcsak szerbiai, hanem világszerte elismert művészek is.
Ugyancsak a hetvenes évek második felében indult útjára a jazzfesztivál, és talán virágkorát is akkor, az indulás éveiben élte. 1988-ban megszűnt ugyan, de az újvidéki és a vajdasági közönség, valamint az áldozatkész szervezők újjáélesztették, és napjainkban is életben tartják, előkelő zenészek százait vonultatva fel az elmúlt kilenc évben.
A könnyűzenét illetően kétségkívül első helyre kívánkozik az Exit, nemcsak újvidéki, hanem országos és európai viszonylatban is. A tiszavirág-életű tamburafesztiválok, a Dunának szentelt zenei rendezvények az ötvenes években jó alapul szolgáltak arra, hogy később a város különösen a zene terén ilyen kiváló fesztiválok házigazdája legyen. Az Exit a legjobb példa arra, hogy a miloševići rezsimből is kinőtt valami jó, ami több tízezer embert, zömmel fiatalt tud mozgósítani, ami – mint gyakran melldöngetve ismétlik – Szerbia pozitív képét viszi a világba.
Az ország egyik legismertebb gyermekfesztiválja, a Zmaj Játékok is Újvidékhez kötődik. Először 1958-ban rendezték meg, melyen a hatvan év alatt mintegy 6000 művész (író, zenész, képzőművész, színész), és nem kevesebb mint 5 millió kislány és kisfiú vonult végig.
Az újabb kori, tehát fiatalabb fesztiválok között mindenképp figyelmet érdemel a Próza Fesztivál, melynek rendszeresen van magyarországi, de vajdasági magyar vendége is. A maga nemében párját ritkító fesztivál célkitűzése a szerző és a közönség közvetlen(ebb) kapcsolatának megteremtése. Aránylag fiatal az Etno Fesztivál is, mely igazán nagy számban mozgósítja a különféle vajdasági etnikumokat, mondhatni a multikulturalizmus fellegvárává varázsolja egy rövid időre a várost, mert az étel-ital kavalkádban, a jó muzsika és a kézműves-gyöngyszemek között a nyelvi és egyéb különbözőségek a szó igaz értelmében csak előnyt jelentenek.
És akkor még nem is szóltunk egy sor – talán kisebb jelentőségű – fesztiválról, melyek ugyancsak hozzájárulnak ahhoz, hogy Újvidéket megérdemelten az ország legnagyobb fesztiválvárosának nevezzék.
