2024. július 18., csütörtök

A közönség nem bámészkodni akar

Az újvidéki Pavle Beljanski Képtár törekvései a műértő közönség nevelésére

Hogyan lehet eredménnyel megszólítani a közönséget? Nincs univerzális recept, de nap mint nap tapasztaljuk, hogy a kultúrintézmények egy része tehetetlenül várja az érdeklődőket, miközben afelett siránkozik, hogy érdektelenek az emberek, a pénz után futnak és nincs idejük a szépre, más része viszont formabontó újítással kísérletezik, aztán vagy sikerrel jár, vagy nem.

Az újvidéki Pavle Beljanski Képtár a város központjában, a Galéria téren levő impozáns épületben székel.

Az intézmény alapvető rendeltetésén túl sikeresen, legalábbis másoknál sikeresebben kommunikál a nagyérdeművel. Ezt úgy tudta elérni, hogy nagy figyelmet fordít a műértő közönség nevelésére. Nemcsak könyveket, monográfiákat ad ki és árusít, hanem lehetővé teszi, hogy meghatározott napokon szakember irányításával körbejárható legyen a kiállított gyűjtemény, általános iskolásoknak három hónapos edukatív képzőművészeti tanfolyamot szervez, újabban vetítéseket is rendez. S ami ugyancsak nem mellékes: szoros kapcsolatot építget a sajtóval, a rokonintézményekkel, december táján rendszeresen kiadja a gyűjteményében szereplő neves szerb festők egy-egy művét újévi üdvözlőlapként.

Múlt csütörtökön, december 11-én Pierre-Auguste Renoirról mutattak be félórás dokumentumfilmet, a neves impresszionisták ciklusból. Tették ezt azon a tényen felbátorodva, hogy meglehetősen nagy volt az érdeklődés a korábbi vetítés, a Degas-ról szóló kisfilm iránt. Ezek a kisfilmek nemcsak az avantgárd művészetek úttörőit mutatják be, hanem az általuk képviselt stílusirányzatot, beleértve a kor szellemét is. Az oktató célzatú kisfilmek után kusztosz irányításával a közönség újrajárja a kiállított műveket, amikor rámutatnak az adott, ez esetben impresszionista irányzat szerb művészetre gyakorolt hatására. A belépés díjtalan, már csak ezért is fokozott az érdeklődés.

A Beljanski képtár tapasztalata azt mutatja, hogy a közönség igényli a szakmai útmutatást, magyarán: nem bámészkodni akar a galériában, hanem megérteni azt, amit lát. Ezen az úton járva, december folyamán két neves szerb festő, az avantgárd szerb úttörőinek évfordulójáról emlékeznek meg az újvidéki képtárban: az aradi születésű Ivan Tabakovićról (1898–1977), és Stojan Aralica, likai származású festőről (1883–1980), akiknek a remekművei megtalálhatóak a gyűjteményben. A róluk szóló filmösszeállítással januárban találkozhat a közönség.