A másod- és negyedévesek csoportját Hernyák György rendező, az Újvidéki Művészeti Akadémia tanára vezette. Ezúttal Nagykárolyon mutathatták meg, mit tudnak, és szerezhettek tapasztalatokat másoktól. A tapasztalatszerzéshez ugyanis nagyon fontos egymás produkcióit látni. A kilenctagú csapat három napot tölthetett ebben a kis városkában, ahol barátságok is születtek.
Hernyák György rendező, a másodévesek tanára: – Paul Sarvadi fesztiváligazgató, Bogdan Georgescu intézményigazgató, és Kiss Zita a magyar kultúráért felelős referens meghívására részt vettünk a SPOT nevű fesztiválon, amely valójában főiskolások találkozója. Nagykárolyon megfigyelhettünk többek között, miben különbözik a romániai magyar színjátszás a vajdasági magyartól, valamint a romániai a romániai magyartól. Persze itt még nem beszélhetünk kiforrt színjátszásról, hiszen egyetemistákról van szó, de valamilyen színházlátásba már betekintést nyerhettünk. Hozzánk hasonlóan gondolkodókat is láttunk, de olyan egyetemeket is, amelyek hozzánk viszonyítva egészen másként működnek. Mindkettőből annyi hasznot húztunk, amennyit csak tudtunk. Nincs miért szégyenkeznie az újvidéki színiakadémia magyar színészképzésének. Valójában az egész valamiféle megmérettetés volt, annak ellenére, hogy díjakat nem osztottak, de ez így rendben is van. Nem is lehetne összehasonlítani a produkciókat, pl. egy elsőévest a harmadévessel.
Sokat barátkoztunk a három nap alatt. Örömömre szolgál, hogy pont Romániában történt egy olyan esemény, amely több népcsoportot is összehozott. Egy olyan országban, ahol szintén kisebbségben élnek a magyarok. A hallgatók is érdekes dolgokat tanulhattak egymástól, tanultam én is tőlük, mert úgy gondolom, hogy csak a bolond ember nem tanul. Beszélgettem Nagykároly polgármesterével is, és azt mondta, hogy az akarat megvan arra, hogy ennek a fesztiválnak legyen folytatása. Ez még csak a második volt, de szerintem jövő ilyenkor vagy tavasszal újból megrendezik. Minden pénz kérdése. Nagyon jó ugyanis, ha megnézhetjük egymás produkcióit. Ez hiányzik, pl. Kisvárdán. Fontos, hogy ne csak asztal mellett tudjunk kommunikálni, hanem a színpadon is.
Két vizsgatöredékkel szerepeltünk, egyik a negyedévesek harmadéves beszédvizsgája volt, de lévén, hogy csak két diák jött el, a másodévesekkel együtt összehoztunk egy kis műsort. A másodévesek az elsőéves vizsgáiknak egy töredékével léptek fel. Persze egyesek komplett előadással jöttek. A cél az volt, hogy megismerjük egymást, a nyelv nem akadály a kommunikációban. A színház nem mindig kötődik a nyelvhez.
A rendezvény több helyszínen zajlott, többek között egy régi színházban is, amely épp felújítás alatt áll. A színház elfoglalta a várost – ez volt a fesztivál mottója, és így is zajlott minden. Tavasszal ez még jobban kiteljesedne, hiszen akkor a szabad teret is elfoglalnánk. Ha pedig több napon át tartana, nemcsak verbálisan teremtenénk kapcsolatokat, hanem színpadon is.
Románia szegény ország, annak ellenére, hogy már csatlakozott az unióhoz. Mégis úgy fogadtak bennünket, ahogyan a vendéget illik fogadni. Igazi, balkáni országokra jellemző vendégszeretetben volt részünk. Nagyon jó energiákat kaptunk tőlük, nem éreztették velünk, hogy kisebbség vagyunk. Elégedett vagyok, mert egy ilyen kis városkában, amely mondhatni, hogy Zenta nagyságú, kitaláltak egy remek fesztivált. Ilyen akarást, nálunk, Vajdaságban még nem tapasztaltam.
Ez a rendezvény nagyon szép példát mutat, nálunk is kivitelezhető lenne hasonló, de politikai akarat kell hozzá. Akárki megszervezheti, de pénz nélkül természetesen nem megy. Végül is öt főiskola találkozott, mindenhonnan tíz-húsz ember, akik ellátásban részesültek – hallottuk Hernyák Györgytől.
Baráth Attila másodéves Újvidéki Színiakadémiai hallgató: – Idén mi voltunk csak külföldiek a fesztiválon, mert rajtunk kívül románok és romániai magyarok léptek fel. Craiovából, azaz Nagykárolyból, Kolozsvárról és Marosvásárhelyről is jöttek diákok. A minket szállító kombit az akadémia szervezte. Több előadást láttunk, megemlíteném a kolozsvári harmadévesek Moliére Tartuffjét. A mi csoportunk az elsőéves anyagból, a félévi kollokviumból, illetve az év végi vizsgából vitt részleteket, ami főleg szövegalapú. Úgy gondoltuk, hogy a többségében román közönség majd nem érti meg, és unatkozik közben. Ahhoz képest pozitív reakciók érkeztek és a gratulálás alkalmával külön megjegyezték, hogy elég energikusra sikerült. Ugyanúgy a románok előadása is megkapó volt számunkra.
A fogadtatás alkalmával szinte azonnal barátságok születtek. A nagykárolyiakkal már első este megtaláltuk a közös hangot, végig velük voltunk legjobb viszonyban. E-mail címeket cseréltünk, és arról is szó esett, hogy a negyedévesek vizsgaelőadását, sőt a Tanyaszínházat is meghívják Romániába, mégpedig a Kisvárda környékén levő részre, mert egyébként is arra járunk. A jövőre nézve is szép tervek és remények születtek.
Három napot tartózkodtunk Romániába. Elég sűrű volt a program. Reggel fél kilenckor már reggeliztünk, utána előadásokat néztünk, illetve készültünk a saját szereplésünkre. Motelben szállásoltak el bennünket, ott is reggeliztünk, de az ebédet és a vacsorát étteremben fogyasztottuk. Ugyanitt zajlott a zárórendezvény is, illetve a buli.
Érdekes volt megfigyelni, hogyan dolgoznak a románok és az ottani magyarok. Kiderült, hogy pl. a románok nagyon hasonló gyakorlatokat végeznek, mint mi. Másrészt, az ottani magyarok, harmadéves korukig még nem lépnek közönség elé. Nálunk ugyebár a félévi és év végi vizsga mesterségből nyilvános. Ott csak a tanárok nézik meg őket. Meglepődtünk, hogy ennyire elzárják őket a publikumtól. Most ezen a fesztiválon léptek először közönség elé.
Miskei Edina másodéves Újvidéki Színiakadémiai hallgató: Sokat utaztunk. Odafelé Románián keresztül utaztunk, ami nem volt kellemes, mert rosszabbak az utak mint nálunk. Visszafelé Magyarországon át jöttünk, az már jó volt. Nagykárolyra utaztunk, ami állítólag egy kisváros, de szerintem nem annyira kicsi. Másmilyen mint a mi városaink. Sajnos nem nagyon nyílt alkalmunk szétnézni, mert sok előadást látogattunk, nem maradt rá időnk. Számomra az volt nagyon érdekes, hogy mi tettük nemzetközivé a fesztivált, mert csak mi érkeztünk külföldről. Úgy volt, hogy jönnek Kaposvárról is, de mégsem.
Mindennap előadásokat, főleg vizsgaelőadásokat néztünk. Jó volt betekintést nyerni egy másik kultúrába, színjátszásba. Valójában bármilyen határt túllépünk, másfajta színjátszással találkozunk. Bennünket is érnek hasonló hatások, mint az ottani magyarokat. Épp ettől válik különbözővé, ezért nálunk a magyar a színjátszás másmilyen, mint ott. Különbözik a romániai és a romániai magyar színjátszás is. A romániai magyar sokkal visszafogottabb, talán azért, mert ők is kisebbségben élnek. Betekintést nyerhettünk a romániai színházba, és összehasonlíthattuk a szerbbel. Persze mind különbözik, ez ezért sok mindent tanultunk belőlük.
Egyébként jól éreztük magunkat, szórakozásra is maradt időnk. Jó alkalom volt ez arra, hogy megismerkedjünk a határon túli színházi emberekkel. Kicsit féltünk, épp a fent említettek miatt, mert ők másfajta színházat művelnek. Végül minden jóra fordult, szerintem nem szerepeltünk rosszul. Megpróbáltuk hozni a formánkat. Attól volt más, hogy itthon kamara-előadásként léptünk fel vele, közel a közönséghez, ami izgalmasabb. Itt hiányzott a kontaktus a nézőkkel. Nekik azonban így is tetszett és gratuláltak, annak ellenére, hogy nem értették. Főleg a románokkal alakítottunk ki jó viszonyt.
