Mezei Zoltán, a szabadkai Népszínház magyar társulatának igazgatója: – Sajnos nem tudtam ott lenni a vendégjátékon, hírből értesültem a történtekről. Sorozatos félreértések nyomán történhetett meg, hogy nem csak a körülmények nem voltak megfelelőek, de még a közönséggel megbízott szervezők sem toboroztak kellőképpen nézőket. Így az előadást alig húszan tekintették meg, megalázó, méltatlan helyzetbe kerültek a színészeink azzal, hogy egy iskola folyosóján volt kénytelen játszani a csapat. Tudjuk, hogy Eszéken van olyan kapacitásuk, hogy megtöltsék a nézőteret. Most állítólag változtak a közönségszervezők, és többek között ezért volt nagyon kevés közönség.
Arról, hogy a két színház hogyan egyeztet, nem igazán tudok nyilatkozni, mert ez Ljubica Ristovski kezdeményezése alapján zajlik. Bizonyára mindenre van magyarázat, de játszottunk már olyan helyeken, ahol a feltételek minimálisak voltak, de erre felkészültünk, vagy más helyszínt kerestünk, és nem kerültünk ilyen helyzetbe. Sajnos nem rendelkeztem elég információval a dolog megtörténtéig, ami bizonyos értelemben mulasztás a részemről is, de arra gondoltam, hogy Eszéken már jártunk, valamelyest bejáródott dolog, és nem kérdőjeleztem meg, sem a helyszíneket, sem a nézők számát. Most már úgy gondolom, hogy jobban kell ellenőrizni, konkrétan kell rákérdezni minderre. Ennek hiányában került ilyen méltatlan helyzetbe a társulat. Bizonyos részfelelősséget én is érzek a dologban, nem akarok senkit sem vádolni, az igazgatónővel a minap kielemeztük az ügyet. Tény és való, hogy a vendégjátékokra jobban oda kell figyelni.
Ljubica Ristovski a Népszínház igazgatónője: Az eszéki Horvát Nemzeti Színház nemcsak drámai vonallal rendelkezik, hanem operával is. Színpadjukat két társulat osztja, és a decemberi hónap az ünnepek miatt, igen telt lett. Emiatt nem volt lehetőségük fogadni az előadásunkat. Felajánlották, hogy a jól bevált szokásokhoz híven, a HMOM Központ rendezze el a vendégszereplés körüli szervezést. Ők ezt megtették, és a horvátok művelődési központjában kaptunk helyet, amiről kiderült, hogy egy általános iskola. Az emberek, akik a technikával lettek megbízva, azt mondták, hogy a feltételek kielégítők, és baj nélkül lejátszhatjuk az előadást. Mivel egy másik országról van szó, nem bocsátkoznék elemzésbe, nem kritizálnám a munkájukat. A történethez az is hozzátartozik, hogy korábban, pl. a Charley nénjével léptünk fel a Horvát Nemzeti Színházban és a nézők toborozását szintén a HMOM Központ rendezte. Ugyanígy Pélmonostorban az Indult a bakterházat játszottuk, és a nézőket szintén ők szervezték. Egyik alkalommal sem avatkoztunk bele a munkájukba, mert minden magától értetődő volt. Nem kérdeztem soha, miért váltunk helyszínt, eddig minden jól működött, nem volt okom kételkedni abban, hogy most másként lesz. Ez esetben mégis más lett a helyzet, valószínűleg azért, mert új elnökük van, és nem ugyanazzal a személlyel tárgyaltunk mint korábban. Ennek értelmében mégis úgy érzem, hogy nincs jogom beleavatkozni a szervezési szokásaikba, mivel egy másik intézmény igazgatónője vagyok. Amit megtehetek, hogy ellátogatok, jó vendég módjára viselkedem, és napirendre térek a történtek felett. Egy kicsit misszióként tekintek az egészre, és ha más nem, legalább harminc ember a saját városában megtekinthetett egy nagyszerű darabot.
