Ha január, Szenttamás, és népzene, akkor nem lehet más mint az Őseink zenéje. Egy rendezvény, melyet Gojko Alilović, a Szökős együttes bőgőse álmodott meg és valósított meg, idén, január 17-én immár hetedszer. Igaz egyre terebélyesebb „gépezettel”: a polgármester, a község és a helybeli Arany János MME hathatós támogatásával. Elképzelése az volt, hogy legyen egy olyan alkalom, amikor nem a néptáncosok miatt szól a muzsika, hanem magáért a zenéért. Az ötlet nemcsak megvalósult, hanem helyét is megállta, a vajdasági népzenekedvelők magukévá tették, hiszen rendszeresen visszajárnak a szenttamási rendezvényre. A rendezvény létjogosultságát még inkább bizonyítja, hogy minden évben új és új érdeklődők is felbukkannak.
Az Őseink zenéje rendezvénnyel hivatalosan is megkezdődött az idei vajdasági táncházidény. Nem is akárhogyan, hiszen fergetegesre sikerült az idei rendezvény. Ez volt Gojko álma. Mint mondja, egykoron Szokola Ervinnel Bácsfeketehegyen szerveztek egy tavaszi táncháztalálkozót, és csak ezt követően pattant ki egy koncert ötlete, ahol a főszerep a népzenei együtteseké. A táncosoknak ugyanis gyakrabban adódik alkalmuk a bemutatkozásra, a zenekaroknak pedig főleg kísérő szerep jut. Az évek során az Őseink zenéje egyfajta happeningé vált – népi változatban.
Az eddig megtartott hat koncerten is fergeteges volt a hangulat, elsöprő erejű amikor egy tucatnyi népzenész muzsikál, gyakran egyéni stílusban, improvizatívan. Ezek a népzenészek nem egy alkalommal bizonyították, hogy bárhol a Kárpát-medencében megállják a helyüket, hiszen az egész magyar zenei dialektus zenéjét elsajátították. A rendezvény az elmúlt években szinte intézménnyé terebélyesedett, több vajdasági városba is elvitték az év folyamán a koncertet: Zentára, Csókára, Kishegyesen a Dombos-Festre, Szabadkán az Interetno Fesztiválra. Idén azonban a „tájolás” elmarad, így talán a szenttamási rendezvény ázsiója is növekszik.
Sokszínűség jellemzi ezt a találkozót. A szervezők évente meglepik a közönséget, volt amikor Lajkó Félix muzsikált, máskor a Palatkai banda jött el a Mezőségről, idén, a hetedik rendezvényen pedig az erdélyi Kis Csipás lépett színre. A különböző tájegységek muzsikája között a kivetítőn egy vonatszerelvény jelent meg, amely a térképen haladva utazott egy-egy népzenei tájegység jellegzetes helységébe, melynek a zenéje is felcsendült, majd a kis vonat tovadöcögött. Így járta be mintegy félezer ember a szenttamási általános iskola épületében a magyar folklór több tájegységét, hogy végül hazaérkezzen, Csókára. A nagyszerű néptáncosok sem maradtak el, akik a kocsmaként berendezett színpadon mulattak, iszogattak, kártyáztak, beszélgettek. Nem vitás, az érdeklődés elsősorban a fellépő zenekaroknak: Árgyélus, Csalóka, Juhász zenekar, Véka, valamint a kalotaszegi Kis Csipás és Bandájának szólt, de az együttlét öröme is vonzotta a sűrű dél-bácskai köd ellenére összesereglett nagyszámú vidéki, sőt magyarországi vendéget, hiszen hajnalig ropták a táncot.
