Árpás Károly a szenttamási könyvbemutatón
Ismerjük-e Gion Nándort? 2002. augusztus 27-én a szegedi Újklinikán eltávozott közülünk. Második felesége, Juba/Gion Eszter asszony köztünk él, de mit tehet Budapestről? Gion Nándor gyermekei: Gábor és Katalin Magyarországon alapítottak családot; testvére, Márton szintén Magyarországra költözött övéivel. Itt talán könnyebb a soruk – ám az íróé nehezebb. Gion az utolsó évtizedben nem gyűjtött tábort magának és nem kötötte sajkáját senki nagy hajójához. A Móra Ferenc-i függetlenségnek ára, hogy hiányzik a magyar médiából – vallja Árpás Károly, a Szegeden élő író, műfordító, irodalomtörténész, középiskolai tanár, aki 2008-ban jelentette meg Az építő-teremtő ember (Gion Nándor életművéről) című tanulmánykötetét .
Árpás Károly Gion kiváló ismerőjének számít, frissen megjelent könyvét pedig január utolsó napján mutatták be a szenttamási Népkönyvtárban, ahol rendszeresen megemlékeznek a város szülöttjének, Gion Nándor születésének évfordulójáról. Árpás személyesen nem ismerte meg az írót, de a Gionhoz fűződő közvetett, olvasás útján szerzett élményei a földrajzi, politikai és egyéb távolság ellenére rendkívüli szellemi közelségbe röpítették, ma is úgy érzi, „ha kicsit haza akar menni, akkor Giont olvas”. Több száz oldalas új kötetében nemcsak Gion életművét elemzi sajátos megközelítésben, hanem helyet adott néhány díjnyertes diákdolgozatnak is, közöttük szenttamási születésű fiatalok munkájának.
Az építő-teremtő emberben Árpás alapos irodalomtörténészként megpróbálja először is megvizsgálni az 1965-66-os korai novellákat, elbeszéléseket, majd a töredékes regények után kitekint a filmes Gion életművére is. A fejezetekből érdekességként kiemelhető a Gion művekben szereplő személyek listája, amelyben külföldi minta alapján 1420 azonosítható szereplő regisztrálható.
Gion idén lenne 68 éves. Barátai és munkatársai innen és túlnan keveset tehetnek érte – vallja Árpás –, de mégis van megoldás. Ilyen megoldás lenne, ha mi, Gion olvasói nem hagynánk ennyiben. Nem valamiféle kultusz építésével, hanem az író folyamatos jelenlétével követelnénk ki az odafigyelést. Szerveződni, egyesülni kellene. Gion életműve kulturális örökségünk; olyan kincs, amelyet forgatni kellene. Létre kellene hozni a Gion Nándor Társaságot; el kellene indítani egy életmű-kiadást – s akkor talán a média is rákényszerülne odafigyelni.
Ismerjük-e magunkat? Tudjuk-e, mire vagyunk képesek? – folytatja a gondolatsort Árpás Károly. Gion Nándor kivételes tehetségével meg tudta szólaltatni az embereket. Akik megszólalnak, azok megfogalmazzák életüket – rákényszerülnek a szembesülésre. S a szembesítés mindig igényeket támaszt: a változás, változtatás igényét. Az író hallgatta elbeszélések történetté kerekedtek tolla nyomán. Ezek a történetek részben Gion, részben a neki mesélők történetei. Ám az író kivételes tehetségével úgy formálja meg ezeket a sztorikat, hogy rávesz minket, az olvasókat arra: lépjünk be ebbe a másik világba. De ha belépünk, akkor vállalni kell a szereplők morális felelősségét – nem mehetünk el szótlanul, gondolkodás nélkül a Gion-történet mellett. Szembe kell nézni magunkkal és a feltett kérdéssel: mi mire vagyunk képesek? A kihívás elhangzott Rilke óta: „Változtasd meg élted!” Képesek vagyunk rá!
A jánoshalmi születésű Árpás szenttamási találkozása az olvasókkal, érdeklődőkkel mégsem volt „vérlázító”, mint ahogyan a fenti idézetekből esetleg vélhető. Kicsengése leginkább arra int, hogy gondosabban kellene ápolni a Gion-féle hagyatékot. A szenttamásiak igyekeznek, évente február 1-je, az író születésnapja alkalmából – változó tartalommal – megrendezik a Gion-Napokat, megvásárolták a szülőházat, melyet emlékházzá alakítanak át, az ünnepélyes átadást májusra tervezik. Tartalommal szeretnék megtölteni a házat, és udvarát, tábor- és osztálykirándulás színhelyévé tenni. Ily módon a fiatal nemzedékek is a jeles vajdasági író szellemi hagyatékának közelébe kerülnének.
Ez nagyon fontos, mondja Árpás Károly. Gion a legkülönfélébb nemzedékeket képes megszólítani. Mert a szereplők embersége teszi valóságossá műveiben a történeti teret. Gion szereplőinek időben megfogalmazott élete és élettöredéke hitelesíti a tér-dimenziókat. A család, a szomszédok, az iskola, a hallott mesék, történetek szereplői, elcsípett utalások, kikövetkeztetett rejtély-megoldódások: beleillesztve a környék, a Vajdaság, a Délvidék (az Alföld) a monarchiabeli és az azutáni államok kisvilágának kereteibe. Az emberek teszik valóságossá Gion történeteit: a szenttamásiak, a vajdaságiak, a magyarok, a kelet-európaiak és az idevándorló, itt hazát találó idegenek.
Gion Szenttamásról indult, de otthont teremtett Szabadkán éppen úgy, mint Újvidéken, vagy Kőbányán. Ennek az otthonteremtésnek elengedhetetlen figurái a mesélő emberek, akik életszövedékükkel fölidézik-létrehozzák a virtuális hazát. Egy olyan hazát, amely nem annyira keserű, mint Bodor Ádámé, nem annyira idilli, mint Bohumil Hrabalé, amely Gionra szabott és élhető. Nekünk is, általunk is.
