A jó pap holtig tanul – nap mint nap megtapasztaljuk a régi mondás igazságát, hiszen mai világunk sok újdonságot ismertet meg velünk, szinte naponta tanulunk új fogalmakat. Ugyanakkor sok régi dolog és fogalom ma már ismeretlen számunkra, holott egykor közismertek voltak.
Régen – ahogyan Németh István is írja egyik jegyzetében – hangos volt az utca az ócskavasasoktól, a drótostótoktól, az üveges tótoktól, a tollas cigányoktól vagy a bőrszedő zsidóktól; ma viszont már nagyon keveset látni és hallani közülük – én csak a rosszvasast meg a tollas cigányt látom, de már a rosszvasas sem olyan, mint régen, hiszen nem lovas kocsival és teli torokból kiabálva hirdeti tevékenységét, hanem bizony autóval közlekedik, és hangosbemondón reklámozza magát.
Nem véletlenül említem az üveges tótokat és a bőrszedő zsidókat, ugyanis hozzájuk egy-egy állandósult szókapcsolat (frazéma) is fűződik. A bőrszedő zsidókkal kapcsolatos talán kevésbé ismert, de például Margalits Ede 1896-os közmondásgyűjteményében még előfordul (lót-fut, mint a bőrszedő zsidó), és ma is hallani néha: annyit megy, mint a bőrszedő zsidó, jár-kel a városban, mint a bőrszedő zsidó. Ismertebb frazéma az, amely az üveges tótokat emlegeti: hiányzik neki, mint üveges tótnak a hanyatt esés, örül neki, mint üveges (ablakos) tót a hanyatt esésnek.
Habár a magyar–szlovák viszonyt tekintve csínján kell bánni a „tót” elnevezéssel, tekintsünk mégis mögé, hogy megvilágíthassuk ezt a mondást. Ugyanis – mint ismeretes – a szlovákokat nevezték tótoknak, de nemcsak őket, hanem a szlovénokat és a horvátokat is. Voltak közöttük üveges tótok is, akik házról házra járva egy nagy dobozban cipelték a hátukon az alkatrészeiket, az üveget, amivel a törött ablakokat javították, emellett befőttesüveget, kancsót, poharat, palackot is árultak. Nem nehéz tehát elképzelni, miért nem jött nekik jól a hanyatt esés. Innen származik a mondásunk is – örül neki, mint üveges tót a hanyatt esésnek –, amely azt jelenti, hogy valami egyáltalán nem hiányzik, nem örülünk neki.
Olykor előfordul, hogy nem az eredeti formában használjuk ezt a mondást (írásban): nem népnévként utalunk a tótokra, hanem személynévként – hiányzik, mint üveges Tóthnak a hanyatt esés. Ismerjük a frazémát, de már nem tudjuk föllelni mögötte az eredeti tartalmat, mert az üveges tótok eltűntek az utcákról, és egyébként eszünkbe sem jutna, hogy a törött ablakot meg is lehetne javítani – kicseréltetjük, és kidobjuk a régit… Elveszik a frazémának az eredeti értelme és formája. Elfelejtjük, hogy az állandósult szókapcsolatok – mint ahogy a nevük is mondja – kötött formájúak, nem alakíthatók át, az őket alkotó szavak nem csak úgy egymás mellé vannak rakva, hanem összeforrtak, együtt jelentenek valamit. Így ahelyett, hogy egy állandósult szókapcsolattal szemléletesebbé tennénk a mondanivalónkat, értelmetlenné tesszük. Persze az is lehet, hogy a nyelvi humor eszközeként szándékosan változtatunk a frazémán (például: ép testben épphogy élek), sőt olyan is akad, aki kihasználja a benne rejlő lehetőségeket: nyílászárókkal foglalkozó, Tóth vezetéknevű ember találóan „Ablakos Tóth”-ként reklámozza szolgáltatását.
Ha bizonytalanok vagyunk egy állandósult szókapcsolat formáját illetően, inkább nézzünk utána (a szótárak mellett az internet is rendelkezésünkre áll), sok érdekes történetet fogunk megismerni. Gondoljunk csak az utcát házról házra járó tótra, aki a hátán cipeli a munkájához szükséges alkatrészeket és alapanyagot – mindjárt eszünkbe fog jutni, miért mondjuk azt, hogy hiányzik neki, mint üveges tótnak a hanyatt esés.
