Szabadság, harmónia, egyensúly, káröröm, méltóság. Mindez, amit a karikatúrának tulajdonítva felsoroltam, a politikára is érvényes. Igaz is, meg nem is. Nézőpont kérdése. Végül a karikatúra is politika. Egy magatartás politikája. Valami ellen, valamiért. Míg a politika a hatalombirtoklás érdekében felléptet, addig a karikatúra és a szatíra leléptet.
Míg a politika sok esetben hamis illúziókat táplál, valóságot meghaladva licitál és túloz, addig a karikatúra illúziókat rombol, a valóságból kiemelve felmutatja, nevetség tárgyává, végül is valótlanná teszi mindazt, ami túlzás az ember magatartásában, gondolkozásában és cselekedeteiben. A valótlantól már nem is félünk annyira, mint az ijesztő valóságtól. A valótlanon már nevetni merünk. A valótlan, a gúny és a torzítás tárgya nem mi vagyunk. A karikatúra kívülállóként ábrázol és ítél. Így szerzője és mindazok, akik azonosulnak gondolatával, kiteszik magukat annak a veszélynek, hogy végül, saját magukat sem látják majd. Az isteni karikatúra mindig egy kicsit ördögi. Sohasem alszik. Figyel. Nem a valóságot, hanem az embert, mert a karikatúra lényege emberi, az ember lényege pedig szeretet és gyarlóság. E két tulajdonság rokon, akár a karikatúra és a politika. Nem lehetnek meg egymás nélkül. De nevetségessé válnak, ha felcserélik szerepüket. Ha királyként bolondoznak, és bolondként uralkodnak. Pedig, évente egyszer, április elsején erről szól az élet. Ekkor megengedett, sőt kívánatos a szerepcsere. Akiben az önuralom nem vágyik bolondozásra, és a bolondság nem vágyik uralomra, azzal nagyobb gondok is vannak, az maradjon otthon. Bolond nevet magában. Ezzel a mondattal végre eljutottam a nevetéshez, amely a bölcsek szerint a lélek mosdatása. Megtisztulni csak az tud, aki nevetni is mer. Megtanulni nehezen lehet, de gyakorolni annál többször kell. Ez a kis eszmefuttatás sem a politikusok bosszantására készült, hanem a karikatúra, a nevetés, végül is az ember miatt. Miattunk. Egy portugáliai, pontosabban a sintrai karikatúrapályázat (World Press Caroon) Belgrádban is bemutatott vándorkiállításának anyagából válogattam a következő rajzokat. Mestermunkák. Valamennyi megnevettet és elszomorít. Keserédes. Ahogy kell.
Hogy valótlannak tűnik-e az emberi gyarlóság e rajzokon? Szerintem igen. Annyira valós, hogy valótlan.
David Rowe, Ausztrália
Agim Sulaj, Albánia
Vejo (Jos Verhulst), Belgium
