A karikatúra úgy egyszerűsít, sarkít és vetkőztet, hogy közben felöltöztet. De ez már egy másik öltözék, eredetibb, mint amit mutatni szeretnénk önmagunkról, és áttetszőbb, mint amilyenbe elrejtőzni szeretnénk. Mégsem ördögtől, inkább embertől való ez a játék, ez a jelmezbál.
Minden kétségbeesett, kiszolgáltatott ember örömmel kiáltja: – A király meztelen! És az sem baj, ha a király nem király, és a mezítelenség sem ruhátlanság. A leleplezés a lényeg, a kiáltás.
A leleplezés vagy annak titkos vágya élteti a karikatúrát is, hiszen az is csak egy kiáltás, amely abban különbözik az otromba vicctől, hogy nem kinevet, hanem a nevetségest keresi meg emberben, jelenségben, komoly dolgokban és a dicsőségben is. Megcsíp és fölemel. Ennek tudatában és nemes szándékkal hirdetett országos karikatúra-pályázatot Szeged városa, amely ilyen rendhagyó módon is tisztelegni kívánt tudósa, Szent-Györgyi Albert és a tudomány előtt. A világhírű biokémikus 75 éve vehette át a Nobel-díjat.
A Tudomány és humor témában kiírt országos pályázatra több száz munka érkezett határon innen és túl. Illetve fordítva. A kurátorok 28 alkotó 43 rajzát válogatták be a tárlat anyagába, amely műfajt dicsérő helyen és módon került bemutatásra (Szeged, Klauzál tér 9.). A rajzok között láthatók fiatal művészek munkái és a szakma nagy öregjeinek alkotásai is. Különdíjban részesült Diós Magda, Dluhopolszky László, Léphaft Pál, Kelemen István, Szűcs Édua, Nagy László és Németh György, a fődíjat pedig Halász Géza grafikusművész érdemelte ki.
Karinthy Frigyes bölcselete, miszerint Humorban nem ismerek tréfát! – a tudományra is bátran mondható. Mindkettőben, tudományban és humorban is csak a megszállottak tudnak magasra törni. Tandi Lajos művészeti író, a kiállítás szervezője szerint a tárlaton szereplő karikatúrák meggyőzhetik a szemlélőket arról, hogy humor és tudomány nélkül nem lehet élni. A zsűrizésben részt vevő Szekeres Ferenc grafikusművész úgy vélte, meglepően magas színvonalú, szakmai megjelenítésében is igényes, sokszínű anyag érkezett a pályázatra.
– Rajzaikon a karikaturisták egy része a tudományt egyfajta rideg, társadalmon kívüli szegmensként kezeli és ironizál vele, mások a társadalmon belüli ellentmondásosságot igyekeznek humorosan feloldani, sokan pedig a praktikus tudomány és a haszontalan művészet viszonyát boncolgatják beküldött alkotásaikon – mondta a Szegedi Tudományegyetem Rajz-művészettörténet Tanszékének oktatója.
(LÉPHAFT Pál)
Kiállítóknak, szemlélőknek, tudománynak és Szent-Györgyi Albert emlékének is jó ez a pályázat, ez a szegedi kiállítás. Jó a jóra emlékezni, időnként felidézni. Jó arra figyelmeztetni, hogy jól is érezhetjük magunkat életünkben, világunkban, vagy egy kiállításon csupán, ahol megcsíp, úgy dicsér a rajzoló, félrekeni a rúzst, vagy megkarcolja a nemes patinát. Teszi velünk a dolgát. Milyen jó, csendesebb és nyugodtabb lenne életünk, ha mindenki tenné a dolgát, és nem önkéntelenül ugrana, tolakodna karikatúrába. Az ember javíthatatlan, mohó. A király meztelen! – kiáltja, amikor jómaga is ruhátlan. De addig jó, amíg tudjuk, e kettő nem ugyanaz. Bízzuk magunkat a karikatúrákra. A patina megkarcolva szép.
