Az év elején tartották meg Szerbiában a kézilabda-Európa-bajnokságot, amelynek ideje alatt rendszeresen nyilatkozott napilapunknak szakértőként egy vajdasági származású kézilabdaedző. Az ő egyik – még szerkesztés alatt álló – szövegében állt a következő mondat:
„A szerbiai játékosokon nagy a nyomás, hiszen a saját »udvarukban« játszanak, azonban ha ezt a terhet nem tudják elviselni, akkor nem kell kézilabdázni, hanem klikkerezni kell…”
A szöveg olvasása közben megálltam ennél a mondatnál, és elgondolkodtam, vajon ideillő-e a klikker, nem kellene-e inkább kicserélni másik szóra: golyó, üveggolyó. Azt is mérlegelni kellett, hogy a nyilatkozó használná-e egyáltalán az előbbi szavakat a klikker helyett. Hogy a kérdésekre megtaláljam a helyes választ, utánanéztem egy kicsit ennek a szónak.
Talán nem is gondolnánk, hogy a mi jól ismert klikkerünk nem minden magyar nyelvterületen ennyire ismert ’üveggolyó’ jelentésben. Vajdaságban ugyan senkinek sem kell különösebben magyarázni, hogy mi is ez, hiszen népszerű játékról van szó (remélem, a mai gyerekek körében is olyan népszerűségnek örvend, mint régen). Viszont csak mi, vajdaságiak ismerjük a klikkert ebben a jelentésben – valószínűleg a szerb nyelv hatására, amelyben klikerinek nevezik ezt a játékot –, más magyar nyelvterületeken üveggolyónak, játékgolyónak nevezik. Ennek ellenére még irodalmi példákban is találkozhatunk a klikkerrel, igaz, ezek olyan példák, amelyek Vajdasághoz kötődnek:
„Ma Balla Pista harminc üveggolyót kapott egy bácsijától. Petrákovics megmutatta, hogyan kell klikkerezni. Igen mulatságos játék. Balla Pistával egész délután klikkereztünk. … Balla Pista sokkal jobban klikkerezik, mint én. Ma majdnem mind elnyerte a klikkereimet, amelyeket tegnap vettem. Édesanyám húsz koronát adott, amin húsz üveggolyót vettem. Azt hiszem, hogy sohase fogok úgy megtanulni klikkerezni, ahogyan Balla Pista most tud kétnapi tanulás után.” (Csáth Géza: Egy vidéki gimnazista naplójából)
„Úgy kell kinézzen / Hogy ne pattanjon ki belőle az üveggolyó / A klikker / Ahogyan mi neveztük / Klikkerezünk? – kérdeztük egymást / Furcsamód nyáron és télen soha nem játszottunk / Az ősz és a tavasz volt a klikkerezés szezonja / Önző célok érdekében tömörülő csoport voltunk / Nyerni akartunk / Klikkerezők klikkje” (Bozsik Péter: Az üveggolyózás művészete)
Nem állhatunk meg azonban ott, hogy a klikker egy olyan vajdasági magyar szó, amelyet a szerb nyelv közvetítésével vettünk át. Hiszen nem kerülheti el a figyelmünket, hogy „vajdasági magyar idegen szó” létére milyen sok internetes találatban szerepel. (Például: „Klikkerezés a macskával”, amit én első olvasásra úgy képzeltem el, hogy a cica szaladgál a szétguruló üveggolyók után.) Ha pedig a „klikker” című képekről faggatjuk az internetes keresőt, akkor szintén nagyon sok találatot kapunk – de meglepő módon nem az általunk várt üveggolyók láthatók a képeken, hanem egy olyan eszköz, amelyet a kutya- és macskatartók jól ismerhetnek: ennek a klikkelő hangot kiadó szerkezetnek a segítségével idomítják az állatokat; ennek megfelelően a klikkerezés egy képzési módszer.
Láthatjuk, hogy milyen érdekes története lehet egy szónak: számunkra annyira magyarnak tűnik, hogy nem is gondolkodunk el rajta, vajon mások is ennyire ismerik-e; a szó pedig más magyar nyelvterületen egy egészen más jelentésben terjed el.
Mondanom sem kell, a kézilabdaedző nyilatkozatában is megmaradt a klikker.
