Aki próbált már idegen nyelvről az anyanyelvére fordítani egy szöveget, az sejtheti, hogy a fordítás rendkívül összetett folyamat és nehéz feladat. Nem könnyű megtalálni az idegen nyelv szavainak, szókapcsolatainak, frazémáinak leginkább megfelelő célnyelvi elemeket, hiszen például a frazémák (állandó szókapcsolatok) között vannak olyanok, amelyek egymásnak a tükrei, de olyanok is, amelyeknek a formája különbözik, csak a jelentésük hasonló: koliko ljudi, toliko ćudi – ahány ház, annyi szokás. Ugyanígy más szókapcsolatokat is a legkönnyebb tükörszerűen lefordítani, és csak később gondolkodunk, hogy hogyan hangzik az a mi nyelvünkön. Ilyenkor születnek a tükörfordítások, amelyekkel mi, kétnyelvű környezetben élők gyakran találkozunk, és hajlamosak vagyunk ujjal mutogatni rájuk, szörnyülködni, hogy hogy lehet ilyet leírni-kimondani – elfeledkezünk arról, mennyire nehéz a fordítás, még akkor is, ha mindkét nyelvet nagyon jól ismerjük. A fordítónak ugyanis jobban kell ismernie a célnyelvet, mint a forrásnyelvet, hogy ne kössék béklyóba a forrásnyelv fordulatai, szerkezete.
Úgy tűnik, a tükörfordításnak esett áldozatául a nyilvános személy kifejezés is mint a javna ličnost „megfelelője”. Számunkra azért érdekes, mert korántsem azt jelenti, amilyen jelentést szántak neki, hanem egészen mást. Ha megnézzük, hogy a javna (javni) szónak mi a jelentése a magyarban, láthatjuk, nemcsak a nyilvános szó, hanem a köz- előtag is. Például: javna nabavka – közbeszerzés, javna služba – közszolgálat, javna uprava – közigazgatás, javni red i mir – közrend és közbiztonság. Ezen a vonalon haladva könnyen rájöhetünk, mit is takar a szerencsétlenül fordított nyilvános személy: egészen egyszerűen a közszereplőt. Azokat a személyeket nevezzük közszereplőknek, akik az életük egy részét a nyilvánosság előtt élik: államfők, miniszterelnökök, politikusok, színészek, tévébemondók stb., de alkalomadtán egy tüntetésen felszólaló személy is lehet közszereplő néhány percre. (A Wikipédia meghatározása szerint közszereplő az a személy, aki közhatalmat gyakorol, gyakorolt vagy közhatalom gyakorlásával járó tisztségre jelölték, illetve aki a politikai közvéleményt feladatszerűen alakítja vagy alakította, ennek megfelelően a közszereplést vállaló személyeknek vállalni kell azt is, hogy mind a sajtó, mind pedig a szélesebb közvélemény figyelemmel kíséri minden szavukat és cselekedetüket, így nagyobb türelmet kell tanúsítaniuk a kritikai megnyilvánulásokkal szemben.)
Említettük, hogy a nyilvános személy kifejezésnek abban rejlik az érdekessége, hogy a közlési szándéktól egészen eltérő jelentést idézhet fel bennünk. Ezt támasztja alá egy régi sajtópélda 1861-ből: a Vasárnapi Újságban olvashatunk arról, hogy a régi görög időkben hogyan kezelték a nyilvános személyeket – akik a nyilvánosházakban tevékenykedtek… Már csak e miatt a felidézhető jelentés miatt sem kellene ragaszkodni a tükörfordításhoz, hiszen senki nem vágyik arra közszereplőként, hogy nyilvános személynek nevezzék, és esetleg a nyilvánosházakkal hozzák kapcsolatba…
