Ez alkalommal két olyan hírrel foglalkozunk, amelyek az utóbbi időben nagyobb teret kaptak a sajtóban – az egyik sporthír, a másik politikai, a mi szempontunk természetesen nyelvi, rovatunknak megfelelően.
A szerbiai és a magyarországi sportsajtót jó ideje lázban tartja a téma, hogy két kiváló, eddig magyar színekben versenyző kajakozó Szerbiába igazolna. Több mint egy hónappal ezelőtt röppent fel a hír, hogy Benedek Dalma magyar kajakozó országot váltana, nagyobb port kavart fel azonban, hogy a palánkai születésű Dusev-Janić Nataša szintén Szerbiában folytatná pályafutását. A témával kapcsolatban több magyarországi és szerbiai sportszakember nyilatkozott a sajtónak, többek között a Szerbiai Kajak-kenu Szövetség elnöke is. Az ő sajtóközleményében olvashattuk a következőt:
Egyik és a másik is [ti.BenedekésDusev-Janić]kifejezték óhajukat, hogy jöjjenek, és szerb színekben versenyezzenek. Mi két kézzel fogadjuk őket.
A sportvezető természetesen szerb nyelven adta ki a közleményt, tehát az imént olvasottak a fordítás részei, és arról tanúskodnak, amiről már írtunk korábban: a fordítás nehéz feladat, amelynek során a célnyelv (esetünkben a magyar) sajátosságait kell szem előtt tartani, hogy a forrásnyelv (a szerb) szerkezete, fordulatai ne kössék béklyóba a fordítót. Különösen igaz ez a frazémákra, amelyek esetében először valószínűleg a tükörfordítás adódik, s utána elő kellene keresni a célnyelvben az odaillő állandósult szókapcsolatot.
Példánkban azonban elmaradt a megfelelő frazéma megkeresése, így a megfogalmazás – két kézzel fogadjuk őket – számunkra furcsának tűnik. Mert hogyan is hangzott ez eredeti nyelven? I jedna i druga su izrazile želju da dođu i veslaju za Srbiju. Mi ih oberučke prihvatamo. Magyarul azonban nem két kézzel, hanem tárt karokkal fogadunk/várunk, azaz nagyon szívélyesen, nagy örömmel, bizalommal.
A frissesség a fordítás során fontos szempont volt, hiszen a közleménynek minél előbb elérhetőnek kellett lennie magyarul is az interneten, így a szerb nyelv által először felkínált tükörfordítás benne maradt a szövegben. Ezenkívül okozhatta a zavart az is, hogy van a magyarban olyan frazéma, amelyben két kezet használunk: két kézzel kap valami után, vagyis gyorsan kihasznál valamilyen lehetőséget, nagyon örül a lehetőségnek. Ismerve a két kajakos eredményeit, ez a szólás is illik a helyzethez…
A másik hír arról szólt, hogy egy szerbiai politikus, pártelnök verekedett, s az üggyel kapcsolatban más politikusok is megszólaltak. Az egyikük nyilatkozatában olvashattuk: Velimir Ilić építésügyi és városfejlesztési tárcavezető pedig megállapította, hogy ő kisbaba Čanakhoz képest.
Ennek a mondatnak így – kiragadva az eredeti nyilatkozat szövegkörnyezetéből – nem sok értelme van. Könnyebben megérthetjük, ha ismerjük az előzményeket, illetve az eredeti szöveget: az újságíró arról kérdezte a tárcavezetőt, mi a véleménye politikuskollégája tettéről, mivelhogy korábban már őt is vádolták garázdasággal. Erre válaszolta Ilić: Ja sam bio mala beba u odnosu na ovo, vagyis: az én esetem jelentéktelen hozzá képest, én kis hal, jelentéktelen figura, ma született bárány vagyok hozzá képest, az ártatlanság mintaképe. Láthatjuk, bőven lett volna miből válogatni a fordítónak, sajnos azonban ezúttal is erősebb volt a szerb nyelv.
Hogy válaszoljunk a címben föltett kérdésre: ami másoknak kisbaba, az nekünk kis hal.
