Az agyag addig élettelen, amíg egy képzőművész kézbe nem veszi – hallhattuk a zaječari Velimir Đorđević fazekasmester kiállításán, amely Az agyag élete címmel nyílt meg a szabadkai Vajdasági Magyar Folklórközpontban. A kiállítás december 1-jéig tekinthető meg, hétköznaponként 11-től 16 óráig várják az érdeklődőket.
A megnyitó két kultúra találkozásának jegyében telt, Dragana Radić délkelet-szerbiai, Török Noémi pedig bácskai népdalokat énekelt. Velimir Đorđević alkotásait a Zaječari Nemzeti Múzeum őrzi.
Gyűjteményükbe második ízben nyerhettünk betekintést, korábban egy gyönyörű övkiállítást láthattunk ugyancsak a VMF-ben. Velimir Đorđevićet, a kiállítás szerzőjét NinaPogarčić, a zaječari múzeum művészettörténésze mutatta be, aki külön hangsúlyozta intézményük és a VMF együttműködésének jelentőségét:
– Valójában múzeumunkat és a Vajdasági Magyar Folklórközpontot ugyanaz a cél vezérli, hogy a kézművesörökséget megőrizzük, az alkotásokat pedig teljes szépségükben mutassuk be a nyilvánosságnak. Velimir Đorđević fazekasmunkássága 1967-ben került előtérbe, amire pedig intézményünk vezetősége azonnal felfigyelt, hogy a használati és dísztárgyak készítése mellett nagy hangsúlyt fektet a néphagyományok megőrzésére is. Alkotásai szinte szó szerint lerombolják a határt az ipar és a művészet között. Velimir Đorđević művei 1968 óta kiemelkedő helyet kapnak múzeumunkban, csaknem attól a pillanattól kezdve, hogy Zaječarba költözött, ugyanis Pirotban, pontosabban egy Pirot melletti kis faluban született. Mivel azonban munkássága a városunkban teljesedett ki, zaječari képzőművészként tartjuk számon. Mindazon túl persze érezhető szülővárosának befolyása a műveiben, ami nem csoda, hiszen térségünkben a 19. század végén és a 20. század elején Pirot a fazekasság központja volt. A mostani kiállításon huszonnégy alkotását csodálhatjuk meg, amelyek az 1968-as évektől 2010-ig készültek. Múzeumunk egyébként a fazekasmester több mint hetven művét őrzi – mondta, majd azt is elárulta, hogy a keramikust korábbi szál fűzi Szabadkához:
– Velimir Đorđević Szabadkán vett részt első kerámiatriennáléján 1968-ban, és az első díjat kapta. Valójában ekkor figyelt fel rá a szakma, de a szélesebb nyilvánosság számára is itt vált ismertté. Dísztárgyainak gazdag díszítése, aprólékos kidolgozása és a hétköznapi, falusi életből merített témái sokakat vonzanak. Ő az egyedüli, aki akadémiai diploma nélkül is tagja a Szerbiai Képzőművészek Egyesületének – hallottuk Nina Pogarčićtól, aki azt is hozzátette, hogy sokat jelent számukra a szabadkai bemutatkozás:
– Nagy öröm itt lenni, alig találok szavakat, olyan megható az a meleg fogadtatás, amiben itt részesültünk. Külön élményt jelent azt tapasztalni, hogy két egymástól távol eső, bácskai és délkelet-szerbiai intézmény között kialakulhat egy ilyen szép együttműködés. Részünkről ez már tavaly novemberben bebizonyosodott, amikor a VMF járt nálunk a kiállításukkal. Az együttműködés szinte magától adódott – mondta lapunknak.
APÁRÓL FIÚRA
VelimirĐorđević beszélgetésünk során elmesélte, hogy 1958-ban kezdett el fazekassággal foglalkozni, és akkoriban még természetesnek számított a kézművesség iránti érdeklődés. Az pedig szinte egyértelmű volt, hogy a fiatalok a szakmákat úgymond örökölték családjaik idősebb generációitól:
– Régi szokás szerint én még inasként kezdtem dolgozni, utána mestersegéd lettem, 1966-tól pedig fazekasmester. Természetesen azt készítettük, amit kértek tőlünk, de mindig is szerettem szabadon dolgozni az agyaggal. A célom az volt, hogy művészi értékeket vigyek az alkotásaimba. A témáim leginkább visszaemlékezések: képek a gyerekkoromból, hétköznapi élet a falun stb. Engem mindez még megmozgatott, szeretem az agyagot, a kézművességet, de úgy veszem észre, hogy manapság a fiatalokat semmi sem érdekli. Nem értik a fazekasságot, és azt sem, hogy mire jó ilyesmivel foglalkozni. Ez persze nem csak a fazekasságra vonatkozik. Nekünk még fontos, hogy fenntartsuk elődeink hagyományait, de nem tudom, lesz-e fiatal, aki mindezt továbbviszi. Amikor fiatal voltam, a szakmák nagyapáról unokára, apáról fiúra szálltak. Az én fiam gépész, és beletanult a fazekasságba is, de kizárólag a megélhetés foglalkoztatja.
