A Sikoly 33. számának kiindulópontja a fa mint univerzális jelkép.
Ahogyan Fekete J. József fogalmaz: „A fa szimbolikája azonos időben ellentétes, illetve annak tűnő jelentéseket képes generálni, így egyszerre szól életről és halálról, az örök megújulásról és folyamatos fejlődésről, miközben az idő kettős, ciklikus és visszafordíthatatlan értelmezése nyomán az ideiglenes és irreverzibilis halál attribútumának is hordozója. Transzcendens értelemben a fénnyel érintkezés tárgya, mitológiai szempontból a teremtés letéteményese. Építő- és fűtőanyag, oxigéngyár, termése élelem. Ha picit is belegondolunk, a fa az ember számára mindenképpen életfa.”
A lapszám szerzői közül mindenki a maga módján közelítette meg a témát. „A fa oszloppá való átalakulása (májusfa), a szimbólum megváltozását eredményezi. A kérgének lehántásával láthatóvá válik annak változatlan, örök középpontja. Mert a kozmikus fa nemcsak a szüntelenül megújuló kozmoszt tükrözi, hanem a halhatatlan középpontot is” – írja LADIK Katalin Életfa c. művében.
MAJOROS Sándor Apám vályút készít c. novellájában a következőképpen fogalmaz: „A fa (…) magában foglalja és megtestesíti a földet, a vizet, a levegőt és a tüzet, de úgy, hogy ez mind együtt és egyszerre van benne. Óvatosan kell vele bánni, mert a fa könnyen föllázadhat, és akkor nincs se levegő, se víz, se föld, mert ezt mind ő adja, nem beszélve arról, hogy levegő, víz meg föld nélkül örökké tart a tél, és ezt a fából származó, oda elraktározott tűz nélkül képtelenség elviselni.”
„Apokaliptikus szépségű – mondtad tehát arra a díszfácskára, amelynek az éjjeli vihar lehasította egy ágát. Talán ez rendített meg. (…) Valami látomásszerű ragadhatott meg a vihar által lehasított ágban, az egész fában, úgy, ahogy ott állt, illetve ahogy akkor Te megálltál előtte? Mert az apokaliptikus látomásszerűt, végítéletszerűt jelent, fenyegető, misztikus jóslatokat” – olvashatjuk NÉMETH István F. F. fája c. tárcanovellájában.
VEREBES Ernő Senkim földje c. lírai ihletésű prózájában a következőket írja: „A képen nyár volt, a magányos fa terebélyes lombja beterítette az alatta elterülő kicsiny senki földjét, melyet még senki sem hódított meg. Talán majd egyszer, egy legközelebbi fotón, valaki, kihasználva a lombok enyhet adó árnyát, lepihen a fa alatt, el is szundít egy kicsit, miközben mindvégig hallja azt a csendet, amit én is hallottam, míg a fotókat bámultam.”
VUKOVIĆ Ildikó a felnőtté válás szemszögéből közelíti meg a témát Kérges meztelenség c. írásában: „Megkeresem a fát, ahol elmúlt a gyerekkorom. Ott ültem órákon, sőt, lehet, éveken át a fa ágai között, és vártam, hogy felnőjek. Azt hittem, akkor majd könnyebb lesz, hogy akkor már nem kell ugrálnom, hogy elérjem a legalsó ágat, hogy elég lesz kinyújtanom a kezem, és már fent is leszek a magasban. Csakhogy elfelejtettem, hogy a felnőttek sohasem másznak fára.”
„Titokban mindig fa szerettem volna lenni. Ezeregy szállal kapaszkodva az alattam levő rögökbe, méltóságteljesen állni egy helyben, és kinyújtott karral magasodni az ég felé. A földhözkötöttség biztonságos állapotából figyelni a világot magam körül” – vallja magáról SÁNDOR Zoltán Otthon c. novellájának elbeszélő hőse.
„Ha tényleg őszintén vágysz a megvilágosodásra, akkor nincs más dolgod, mint teljesen kiüríteni az elmédet, és elfogadni azt, hogy nem táplálhatsz hiú ábrándokat. Reményekre, elvárásokra és álmokra többé nem lesz szükséged. Légy olyan, akár a korhadt farönk. Amely békés és teljes mértékben cél nélküli” – írja KISS Tamás Varjak vitték el c. művében.
Az irodalmi és művészeti folyóirat legújabb száma harminchárom (vajdasági) magyar szerző egy-egy rövidprózáját, kisesszéjét, illetve tárcanovelláját tartalmazza. A kiadvány a következő szerzők műveit foglalja magában: BAJTAI Kornél, BARLOG Károly, BOGNÁR Antal, CSÍK Mónika, FAZEKAS Fanni, JÓDAL Kálmán, KISS Tamás, KÓKAI Péter, KOVÁCS Jolánka, KRIZSÁN Szilvia, LADIK Katalin, LÉNÁRD Róbert, LOVRA Éva, MAJOROS Sándor, MIHÁLYI Czobor, MIRNICS Gyula, MÓRA Regina, NAGY FARKAS DUDÁS Erika, NÉMETH István, PÓSA Károly, SAMU János Vilmos, SÁFRÁNY Attila, SÁNDOR Zoltán, SINKOVITS Péter, SZABÓ PALÓCZ Attila, SZŰTS Zoltán, TÓBIÁS Krisztián, TÓMÓ Margaréta, VASAGYI Mária, VALKAY Zoltán, VEREBES Ernő, VICEI Károly és VUKOVIĆ Ildikó.
A muzslai Sziveri János Művészeti Színpad gondozásában megjelenő folyóirat idei téli számát GERGELY József természetfotóival illusztrálták. A lapszám fővédnöke a Vajdaság Erdei Közvállalat.
