Talán és igen. Anyag és anyagtalan harmóniája a csend, amikor érzed, sem több, sem kevesebb, ennyi, és több nem is kell. Hiszen az öröm fodros, néha kiszámíthatatlan, hangos is lehet. A békesség, az csend és mértéktartó. Mint egy faragott pásztorbot, amely síkba állítva mutatja a puszta végtelenségét, vagy Breuer Marcell hajlított alumíniumszerkezetű karosszéke, amely ma is nagy természetességgel határozza meg a rendezett belső teret, vagy Rubik Ernő bűvös kockája, amely a homo ludens kiapadhatatlan játékkedvét izgatja és elégíti ki, formájával és lehetőségeivel. Mindhárom találmány.
Mindhárom alkotás, az alkalmazott művészet csúcsa. Az egyik a véges végtelenséget, a másik zárt tereinket, a harmadik meg belső világunkat határozza meg. Mindhárom anyag és forma. Mindhárom a kézzel tapintható, olvasható nyelv remekbe szabott mondata, melyet mindannyian megértünk. Az iparművészet, a formatervezés, az alkalmazott művészet, design használati szándékkal művészetet teremt. De fogalmazhatunk úgy is, hogy művészettel termel. Kicsiben, nagyban. Kézzel, géppel. Alkalmazott művészet vagy annak hiánya az, ami körülvesz bennünket. Az alkalmazott művészet – mi vagyunk.
Ez a műfaj nem a nagy művészet lehulló forgácsa, hanem nagy műgonddal és komoly számításokkal megtervezett, elkészített, használható és akár el is dobható alkotások és termékek tárháza. Más. Míg a művészet az ember örökös harcának lenyomata, harcának önmagával, az idővel, az elmúlással, addig az alkalmazott művészetnek határozott célja van, a megsemmisülésre épül, az elfogyasztásra, az elmúlásra. Ennek tudata feloldoz és megköt. Ennyi egy plakát, egy ex libris, egy illusztráció, egy lámpaernyő, egy gyűrű vagy egy védjegy. Ennyi a vajdasági kortárs magyar iparművészek kiállítása a szabadkai Képzőművészeti Találkozó képtárának emeletén. Feloldoz és megköt.
