Több mint harminc szerbiai múzeum gyűjteményéből állt össze az a kiállítás, melynek témája, bármilyen furcsán is hangzik: a pipa. Azonnal hozzá kell fűzni, hogy ez csak a járatlanoknak tűnik fel, mert a gyűjtők, a muzeológusok igen nagy figyelmet szentelnek a témának. Ennek egyik bizonyítéka, hogy október elején Újvidéken megtartották a (nem kevesebb, mint) 27. nemzetközi tanácskozást a pipáról, és ehhez alkalmi kiállítást is párosítottak. A pipa a szerbiai múzeumi gyűjteményekben elnevezésű kiállítás november végéig megtekinthető az újvidéki Városi Múzeum Külföldi Művészetek Gyűjteményének székházában.
A tanácskozás résztvevői el voltak ragadtatva a kiállított anyagtól, ami nem csoda, hisz közel négyszáz pipát állítottak ki, ráadásul néhány darab a XVII. századból származik. Divna Gačić, a kiállítás szerzője két évvel ezelőtt Budapesten is bemutatta a most Újvidéken látható anyagot, ugyanis a pipakutatók és -gyűjtők legutóbb ott találkoztak. A gyűjtemény ott is általános elismerésben részesült, mert változatos, gazdag, egyedi. Megtalálható benne fa-, porcelán-, cserép-, fém-, sőt gyapjúpipa, és ami ugyancsak érdekes és élvezetes, az a díszítés változatossága. Ez a szerbiai gyűjtemény nem akkora, mint a magyarországi, egészen pontosan a Magyar Nemzeti Múzeumé, ahol mintegy 1300 darab pipát őriznek.
Nem is gondolnánk, hogy a pipakészítés a magyar kézművesség és iparművészet nagy hagyományú, nemzetközileg is igen magasra értékelt ága. Azt is csak kevesen tudják, hogy dohányzással a XVI. század végén s a XVII. század folyamán ismerkedett meg a magyar lakosság a törökök, illetve a nyugati zsoldosok révén. A népesség a török típusú cseréppipák készítését vette át és fejlesztette tovább.
A dohányzástörténet szakértői szerint a szerbiai pipagyűjtemény a kelet és a nyugat emlékeit is őrzi, már csak ezért is rendkívül változatos és izgalmas. A közel négyszáz, a XVII.-tól a XX. század közepéig készült pipa az újvidéki Duna utca 29.-ben november végéig tekinthető meg.
