Balla Ákosnak, művésznevén Zwarának november elején volt egy igen sikeres önálló bemutatója a zentai Művelődési Ház kiállítástermében, ahol a közönség megismerkedhetett festményeivel és más művészi kivitelezésű alkotásaival, főleg divatos és nem mindennapi táskáival. A művésszel, aki a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium képzőművészeti szakának tanára, a kiállítás kapcsán festészete irányvonaláról, színhasználatáról beszélgettünk, valamint arról, miből merít ötleteket, mi ihleti meg.
Festményeid egyáltalán nem mondhatók hagyományosaknak. Milyen irányvonalakat követsz?
– Igyekszem kompozíciós irányba tartani, a konstruktív és a minimál közötti skálán mozogni, és próbáltam ezt egy kicsit realistább megoldással ötvözni. Néha a képeken csak egy-két forma jelenik meg, időnként viszont az egészen összetett, konstruktív képalkotó megoldásig haladok sok vonallal, sok színnel. Jellemző rám, hogy mindig újítok, kísérletezek.
A témaválasztásod sem mindennapi. Téged mi ihlet meg?
– Változó. Volt pl. egy Zeller című képem, amely úgy született, hogy megláttam a zellert, és valami megfogott benne. Felfigyeltem a növény érdekes formája, izgalmas textúrájára, felületére, és megrajzoltam. Nagyon szeretek épületeket, épületrészleteket rajzolni, főleg moderneket, nagyon vonzanak a geometrikus formák, a geometrikus kompozíciók. Ami megtetszik, amiben kompozíciót látok, azt megfestem. Tájképet ritkán festek, de ha mégis, azt is teljesen átdolgozom, konstruktivista, minimál formában jelenítem meg. Klasszikus értelemben vett realista vagy impresszionista képem nincs. Régi álmom balett-táncosokat festeni, most ezzel is elkezdtem foglalkozni. Jó lenne megnézni egy balettet, de addig is jó fotókat keresek táncosokról, és azokat dolgozom át. A balettben a mozgás, a szép formák, a nőiesség vonz. A mozgás dinamikáját jól meg lehet figyelni, és ezt próbálom valahogy átadni.
Sok kék, piros, sárga dominanciájú festményt látunk nálad. Az élénk színeket kedveled?
– A fauve-ok–vadak színeit használom. A fauve-ok a művészettörténetben a századforduló környékén egy olyan csoport volt, amely direkt az erős, harsogóan vad színeket használta: az élénk sárgát, a pirosat, a kéket. Nagyon szeretem a komplementáris párokat: a lilát–sárgát, a vöröset–kéket, a zöldet–pirosat, ezek szembeállításából érdekes vibrációk alakulnak ki. A De Stijl nevű csoport is ezt az alapszínvilágot használta, én is ezeket próbálom bevinni a festészetembe is, meg a dizájnba is.
Cápauszony ihlette táska
Festészet- és rajztanárként dolgozol. Milyen látásmódra, milyen gondolkodásmódra tanítod a diákjaidat?
– Próbálom a művészetben összegyűjtött tapasztalataimat átadni nekik. Igyekszem megértetni velük, hogy a képzőművészetben csak úgy lehet boldogulni, ha rengeteget festenek, rajzolnak. Szinte ecsettel meg ceruzával kell kelni és feküdni. A diákok esetében még nem beszélhetünk kialakult stílusról, de mégis mindenkit hagyok a saját módján alkotni, és ezáltal önálló gondolkodásra is nevelem őket. A többi képzőművész tanárral együtt támogatjuk a kreativitásukat, és igyekszünk plusztudással kiegészíteni ismereteiket.
Azt mondod, ecsettel kell kelni és feküdni.
– A család meg a munka mellett most kevesebbet, de régebben rengeteget festettem és rajzoltam. Már a középiskolás évek alatt is. Mivel nem képzőművészeti, hanem elektrotechikai szakközépiskolába jártam, nagyon rá kellett dolgoznom, hogy felvegyenek az egyetemre. Most úgy jut időm az alkotásra, hogy vagy nagyon későn fekszem le, vagy egyáltalán nem, jobbik esetben napközben szakítok időt arra, hogy elmenjek a műterembe. Jó időbeosztással és sok akarattal megoldható. Művésztelepen festek sokat, de oda évente csak egyszer-kétszer jutok el.
Formabontó női táska bőrből és fából
A tárlaton a képeken kívül művészi kivitelezésű tárgyakat is bemutattál. A festészet mellett erre is jut időd?
– A festészet mellett a tervezés is nagyon fontos számomra, hiszen a budapesti iparművészeti egyetemen bőr szakos tervezői szakon végeztem. Táska-, cipő- meg bőrkiegészítő-tervező vagyok, ezzel is nagyon szeretek foglalkozni, és ebbe is próbálom a festészetben kialakított stílusomat beépíteni. Érdekes a megszokottól éltérő táskasorozatokat készíteni. A kiállításomra látogatók közül biztos sokan megdöbbentek a táskáimon, mert nem klasszikus formájúak és anyagúak voltak. A bőrt pl. szívesen kombinálom fával, ugyanis nagyon sok lehetőséget rejt ennek a két anyagnak a párosítása.
Milyen anyagokkal dolgozol még?
– Különféle textilekkel, de ott is exkluzívabb anyagokat választok, mert azok megvarrva még különlegesebben hatnak. A rozsdamentes acéllal, a plexivel, fóliákkal is próbálkozom. A dizájnban hasonló színeket használok, mint a festészetben, tehát az élénk színeket, de harmóniát teremtek közöttük, mert ezeket használatra készítem. A táskákat ruhákhoz viseljük, tehát oda kell figyelnem arra, hogy hordhatóak legyenek. A divatot is követem, alkalmazkodom hozzá. Nálam minden táska egyedi, mindből csak egyet készítek.
A táskáid alakja is formabontó.
– Sok minden ötletet ad. Az autók, a bútorok, az épületek, a zene. Az egyik táskakollekciómnál a cápauszony ihletett meg, azt használtam alapnak, és azt sokszoroztam. Volt, hogy a gyümölcsök adtak ötletek, vagy az A vonalas formák. A művészetek egyre inkább összefolynak, és így sokkal nagyobb inspirációt adnak.
Hóesésben
