A Jelfolyam on-line művészeti folyóirat 2008-ban alakult meg Újvidéken. A csapat először magyar nyelv és irodalom szakos hallgatókból állt, idővel pedig más szakok és karok hallgatói is csatlakoztak. A folyóirat egy-egy számának létrehozásában fiatal írók és képzőművészek sokasága segédkezik. A fiatalok különleges performanszokkal teszik egyedivé a művészetüket. A jelek megfejtése és a velük való barátkozás miatt mindenképpen érdemes felkeresni a honlapot (http://www.jelfolyam.org.rs), és barangolni egy kicsit a rejtelmes világukban. A szerkesztőség tagjai: Francišković Róbert, Kocsis Lenke, ifj. Rácz József és Török Erna, webmester: Baráth Attila Az alábbiakban egy kis bemutatkozást olvashatunk a folyóiratról és annak tagjairól az alkotók saját tolmácsolásában.
Francišković Róbert:
Megbicsaklik az emlékezés aktusa félúton a valósnak vélt, az átélt/megélt és a felidézhető dolgok határán. Mintha egy üres napló íródna, az agy kitörli a lényegtelen vagy annak vélt eseménysorokat rögtön, a cselekvéssel párhuzamosan, vagy egy alvás után. Egész napok, hetek vesznek el mind időben, mind az agyhálókon. Hogy mégis mi történt januártól mostanáig? Válaszként előkotrok egy nagybetűs, hiányos és elnagyolt jegyzettömböt. A harmadik év nem akart véget érni, egészen szeptemberig tartott a maga hét (7) darab vizsgájával. A szülői biztatás persze nem maradhatott el: „Esély nincs rá, hogy mindet lerakd.” Láss csodát, mégis volt rá esély. Tőszomszédságában pedig már érkezett a negyedik év. Átlagos év volt 2011, a szokásos írogatás meg olvasgatás, ami mostanra már egészen lecsökkent, szavak, szavak, szavak, meg néhány érdekesség kronológiai sorrend és a teljesség igénye nélkül: VOLT fesztivál Sopronban, OTDK szintén Sopronban, koncert az újvidéki Gólyabulin és a Zentai Ifjúsági Nyári Játékokon, sikeres VMTDK. Volt minek örülni az idén is, az a lényeg.
Ifj. Rácz József:
A netes és a nyomtatott megjelenéseken kívül már az előző években történtek (re)akcióművészeti műfajokkal való kísérletezések. Ez a kifejezésforma a leginkább kísérleti a folyóirat munkájában, melyet egy szűkebb alkotói kör működtet.
Márciusban Újvidéken a Macut galériában és a Crna kućában adtuk elő a FABRICA című performanszot, amiben nem használtunk vokális elemeket. Ezzel elkezdődött egy redukció, ami egész éves kísérleti folyamattá vált. Ezt beépítve, vagyis így leépítve programoztuk át a 2010 novemberében az újvidéki Duna-parton bemutatott J-elfolyás című happeninget az ez év áprilisában Sopronban megrendezett OMDK (Országos Művészeti Diákköri Konferencia) zárt előadótermébe. A Duna-parti dokumentatív jellegű videofelvételeket és a már meglévő mozgóképi anyagot ötvözve sikerült új térbe vinni az egyébként erősen lokalizált előadást.
Ettől kezdve a vetítés is önálló jelentésrétegként működtethető kísérleti felületté vált. Ennek első eredménye a novemberben, az újvidéki VMTDK-n (Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencián) bemutatott Szórás című performansz-installáció.
E két fellépés közé ékelődött még két májusi (re)akcióművészeti projekt (a Színes kézfogás és a Free food & hairdressing), melyek a jelenléti művészet megismételhetőségére kérdeznek rá. Mindkét alkalommal egy alkalmi esemény közegébe hatoltunk be egyetlen gesztussal, melyeket a közeg spontán reakciói alkottak tovább.
Október elején a Sínbusz Kultúrcsempész Fesztiválon, Szegeden a JELemet..., mi vagyok című performanszot adtuk elő, mely (a folyóiratot általában jellemző) közös alkotás, eggyé alkotódás témájára egyesített két emberi testet. Eszközei a fény, az árnyék, a föld és a test tudatosan kötődtek a nyáron elhunyt Kerekes László akcióművészeti kifejezőformáihoz.
Az évi akció-leltár textualizálása, illetve webes felületen (mozgó)képi anyaggal való dokumentálása által egy hasonló probléma vetődik fel a szubjektív reakciók és a jelenlétiség kiíródása miatt, mint a netes számok nyomtathatóságánál.
Török Erna:
Az elmúlt évben megmozdult, ami eddig stagnált, ezáltal újabb felületek nyíltak meg a Jelfolyam idei koncepciójának egy-egy tematikája körül. Az év teljessé vált a mozgóképek hamisságában, tárgyak és anyagok szubsztanciájának, konstrukcióknak fókuszában.
Újabb vizuális kísérletezési formák után kutatva a mozgókép egy fajtájánál időzöm. Kiindulópontként megkonstruált állóképek sorozata áll. A fénykép másodlagos eszköz, egy folyamat része, amely lehetővé teszi a látható felületek mozgatását. A mozgatás mikéntje a képek részekre bontása, így jönnek létre a felületek. A részek egymásutániságával alakulnak ki a felületsorozatok. Kétdimenziós sorozatosság történik. A dinamika valójában csupán látszat.
Az anyaglényegiség kezdetektől jelen van. A felületeken megváltoztatom a tárgyak státusait. A felülről fényképezett kés beépül egy másik konceptusba, elveszíti funkcionális jellegét. Szerves anyagok bomlásának folyamatát – pl. penész – közel hozom, olyan mértékben, amennyire azt félünk érzékelni – pl. a nyers hús közeli részletei. A felfokozott makroképek által új, idegen szerepben állnak előttünk a felületek. Kétszeres idegenség lép fel. A szöveg és a kép egybeépülésének mikéntjével való kísérlet folyamatban van...
Baráth Attila:
Elég változatos volt ez az év, főleg színházi szempontból. Az akadémiai, színész alapképzés utolsó szemeszterével kezdődött, ami azzal telt, hogy színpadra állítsuk az Antigonét – valahogy máshogy, mint ahogy azt eddig előttünk tették. Így született meg a Kreón... avagy fordítva című előadás, amit Szabadkán mutattunk be, és a Népszínház Magyar Társulatának előadása lett. Ezek után már csak egy monodráma hiányzott a diplomázáshoz, így nyáron ezzel foglalatoskodtam a napozáson meg a fagylalton kívül, s szeptemberben meg is szereztem a színészoklevelet a Portré című monodrámám eljátszásával. De még maradok fél lábbal az akadémián egy évig, mesterképzésen. Viszont Újvidéket lecseréltem Szabadkára, a Népszínház ugyanis társulati tagjai közé fogadott két osztálytársammal (Mácsai Endre, Pámer Csilla) egyetemben. Belecsöppentünk a Cseresznyéskertbe és a most készülő Aska és a farkas mesejátékba. Mindezek után várva várt pihenés lesz a karácsony és a boldog, új év, amit remélem, szintén nem fogok átunatkozni.
(A Kilátó-díjat csütörtökön adják át Újvidéken, a kiadóház tanácstermében, a Magyar Szó központi ünnepségén.)
