A magányos tükrök megvakulnak. Ha elhagyjuk, a ház is elveszti fényét. Egyedül szomorú lesz, és befelé fordul. Ólom mögé hanyatlik a fény. Megáll. A tükör élet és halál. Benne nézi meg magát valós és valótlan, jelen és remény, és fátyol, ha kilépünk ebből a világból. Benne fordul meg az élet, jóra vagy vesztére, mert a tükör öntörvényű. Az életed szemléli, mintha veled lenne, pedig csak néz és emlékezik. Cinkosod. Ahol nagytükör van, ott ruhák susognak, ott kibomlik a lányok haja, és bezárul a szemérem. Ahol tükör van, ott a festett bútorokra, a nehezen nyíló sifonok ajtajára, zsinórbojtos szekrénykulcsokra, a vetett ágyra és a fölötte levő Szent Családra fény vetül. Ahol tükör van, ott élet van. Vagy kendővel letakart halál. Szemünkkel világítjuk meg, mi vagyunk benne a fény. Ha kilépünk belőle, elveszti szeme fényét, a tükör megvakul.
