Dr. Silling István nyelvjárás- és néprajzkutató, helytörténész, nyugalmazott egyetemi tanár Képek és szeretők című szépirodalmi kötetét mutatták be csütörtökön este a Szekeres László Alapítvány székházában. A regény a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában jelent meg. A szerzővel Antalovics Péter költő, a kötet szerkesztője beszélgetett. A több mint 400 oldalas könyvet Sutus Pesti Emma illusztrálta.
A regényben hangsúlyos az emberek és a festmények viszonya. Az író hangsúlyozta, hogy milyen fontos szálon fut az ember és az ember, illetve az ember és a kép közötti vonzalom. Kiemelte azt is, hogy nagyon szereti a képzőművészetet, főleg a festményeket, hiszen a felesége is fest. Pontosan ezért vágott bele az eredetileg novellának szánt írásba, amely időközben regénnyé terebélyesedett.
– Nagy váltás volt műfajilag, de felhasználtam a korábbi tapasztalataimat. Az írás módszertana megmaradt, érdekesen vetettem papírra, hogy milyen kalandos utat járt be a kép, amelyet idővel másoltak, sokszorosítottak és hamisítottak. Néprajz- és nyelvjáráskutató vagyok, kutattam a bácskai nyelvjárásokat, népballadákat, imádságokat, népviseletet, szokásokat. E témában 25 könyvem jelent meg. Néprajzkutatóként ismernek, nem pedig szépirodalmi íróként, így jogos a kérdés, hogyan robbantam be ebbe a világba? A szépírói véna megvan bennem, de egy íróra sem akarok hasonlítani. „Lokálpatrióta” vagyok, szeretem a környezetem, amelyben élek. Zombor környéke igen gazdag interkulturális vidék, az itteni művészeket is meg kell ismerni. A novelláimat is innen indítottam, utána már nem tudtam elszakadni a zombori származástól – taglalta a könyv szerzője, majd pedig művének alkotási folyamatába is bepillantást engedett a közönségnek.
– Ki kell tartani, leülni, akár csak egy sort írni aznap, de akkor is alkotni kell. Jókedvvel, lelkesedéssel írtam a Képek és szeretőket. Előfordult, hogy amikor a feleségem kávéval jelent meg a szobában, csendre intettem, mert még a fejemben volt a gondolat, és tüstént rögzítenem kellett – hallottuk az írótól.
A nyelvjáráskutató nem akarta elárulni, hogy a regény végén kié lesz a festmény, arra buzdítva a közönséget, hogy olvassa el és jöjjön rá maga a csavarra.
– A 20 évesektől az 50 évesekig mindenki a carpe diem korszakát éli, tehát élj a mának, élvezd az időt, ragadd meg a pillanatot. Ilyen a regény stílusa is. Nem biztos, hogy magamból indulok ki, de néhol vannak benne önéletrajzi mozzanatok. Ugyanakkor kellett a fikció és a szerkesztő segítsége, mert úgy akartam leírni az eseményeket, hogy ne mondjam ki nyíltan, mi történik, de utaljak rá, hogy az emberek szeretik egymást. Szerintem, akik szeretik egymást, azok szeressék is egymást, úgy ahogy szeretni kell. Ezért is lett a könyv címében a szeretők szó, nem pedig a képszeretők – tette hozzá a helytörténész, a továbbiakban pedig megjegyezte, hogy a regény helyszínein ő is járt. Egy kis átalakítással, de igyekezett átadni az ottani városok nyújtotta jellegzetességeit.
Az est moderátora végül arról faggatta az írót, hogy lesz-e folytatása a regénynek, hiszen a történetnek nincs vége. Így tudtuk meg, hogy két év alatt két könyvet is írt, és nem szeretne megválni a szépirodalomtól. Vannak ötletei, de az a jövő titka, hogy folytatódik-e a történet.
Nyitókép: Kolovity Edina felvétele
