Magyarul is megjelent Horváth Ottó, szerzői nevén Oto Horvat új regénye, az Éjszakai vetítés, az újvidéki Akademska knjiga és a budapesti Prae Kiadó gondozásában. Csütörtökön a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék szemináriumi könyvtárában tartott beszélgetésen többet is megtudhattunk a szerzőről, a fordítóról, Beszédes Istvánról és a műről.
Horváth Ottó költő, író és műfordító 1967-ben született Újvidéken. A gimnáziumot Karlócán, egyetemi tanulmányait Újvidéken, Erlangenben és Berlinben végezte. Jelenleg Firenzében él és alkot. Első verseskötete Gde nestaje šuma címmel jelent meg 1987-ben. Eddig hét verseskötete jelent meg szerb nyelven – ezek közül a 2008-as Putovati u Olmo magyar fordításban is két évvel később – továbbá egy novelláskötete és két regénye. Az első a Szabó megállt című, melyet tavaly mutatott be ugyanitt a hallgatóknak és érdeklődőknek. Ez a munkája még macedón, német, szlovén és olasz nyelvre lett lefordítva. Az Éjszakai vetítés, vagyis a Noćna projekcija 2021-ben jelent meg, a magyart megelőzően még angol fordításban.
Beszédes István 1961-ben született Zentán, ahol most is él. Költő, műfordító, a zEtna internetes irodalmi folyóirat alapító-szerkesztője, amihez 2002 óta kiadói tevékenység, 2004-től pedig a Zentán eddig 20 alkalommal megrendezett zEtna irodalmi fesztivál is kapcsoldik. Eddig hat fordításkötetet jegyez, ezekből három Horvát Ottó könyveinek átültetése szerbről magyarra, a már említett Olmóba menet, a Szabó megállt és végül, de nem utolsósorban az Éjszakai vetítés.
A beszélgetés előtt a hallgatóság kapott egy kis ízelítőt a regényből, Vadnai Erika végzős hallgató előadásában, amely szépen kiemelte a szöveg egyik kulcsfontosságú összetevőjét, ami nem más, mint Újvidék. A történetben a Firenzéből hazatérő elbeszélő megpróbálja felderíteni családja legendáit, megismerjük személyes történetét, ami nem csak az övé, hiszen ezt együtt birtokolja a várossal. A főhős múltbeli életének rekonstrukciója, annak megbízható tényekkel való alátámasztása a regényben fokozatosan fordul át a származásról, a családról, az egyes szereplők sorsáról és történelmi viszontagságok közötti megpróbáltatásairól, az elvándorlásról és az otthon maradásról szóló elbeszélésbe, egy olyan családtörténetbe, ami magában foglalja a nyomasztó felnőtté válás, a másság és a különbözőség, az elhallgatott családi mesék és rejtélyek témáit is.
– Minden családban vannak legendák, az enyémben az volt, hogy a nagyapámnak volt egy szódagyára. Még, amikor itt éltem, jártam Újvidék utcáit és próbáltam megtalálni, hogy hol is lehetett ez a szódagyár, de nem találtam rá. Pár évvel ezelőtt elhatároztam, hogy ha létezett is ez a hely, akkor valahol lennie kell egy dokumentumnak, ami ezt bizonyítja. Elmentem az archívumba, és nem találtam meg azt, amiről beszéltek, hanem valami egészen mást, ami meglehetősen kiábrándító volt. Ez a bizonyos gyár ugyanis nem volt más, mint egy talán ötször négy méteres műhely, egy szoba, ahol gyártották a szódavizet és a klakkert, ami egy kólához hasonlító üdítő volt, és azért nevezték így, mert egy visszazárható üvegben árulták, a kinyitásánál pedig egyfajta csattanó hangot adott ki. Ekkor elhatároztam, hogy írok erről egy regényt – mesélte el történetét a szerző.
– Volt két-három évem Újvidéken, abban az időben ismerkedtem meg Ottóval is, és általa ismertem meg kicsit jobban a várost. Abban, ami nekem kinyílt Újvidékből, az ugyanaz, ami a regényben is megvan. A valóságra támaszkodott pillérekkel érkeznek ezek a kis részletek, lehet ezért élnek bennem ilyen szeretetteljesen, szépnek látom azokat az éveket. Volt egy Vergiliusom, aki ebben a pokolban gyönyörű helyekre vezetett el. Tényleg ismeri Újvidéket és azt a részét ismeri, amit érdemes – emlékezett vissza a fordító.
Mindemellett meghallgathattunk még különböző személyes történeteket tőlük, az írással, fordítással, munkával és személyes tapasztalatokkal kapcsolatban, ha pedig kedvet kaptunk az olvasáshoz, a regényt a helyszínen is meg lehetett vásárolni.
Nyitókép: Horváth Ottó és Beszédes István (Vojnić Bojana felvétele)
