József Attila születésnapjáról, és ezzel együtt a magyar költészet napjáról emlékeztek meg Szabadkán, a Mathias Corvinus Collegiumban, ahol a Vajdasági Versmondók Egyesületével karöltve, irodalmi műsort tartottak.
Az egyetemes magyar irodalom a költészet tekintetében az egyik leggazdagabb nemzeti irodalom. A középkortól kezdve a felvilágosodás, a reformkor, a kiegyezés, a XX. század történelmi korait végigkísérik a versek. Mintegy intellektuális lenyomatát adva az adott kornak, ugyanakkor előremutatóan a ma emberéhez is szólnak – állt a műsor beharangozójában.
Ahogyan azt még a bevezetőből megtudhattuk, a rendezvény az MCC középiskolás programjának volt a része. E program eseményei legtöbb esetben kizárólag a diákokhoz szólnak, a magyar költészet napja alkalmából viszont nyilvánossá tették a szervezők, hogy az idősebbek és a fiatalok is együtt ünnepelhessék a költészetünket. A vajdasági MCC egyik kiemelt célja, hogy a magyar kultúrát ápolja, éltesse és továbbadja az ifjabb generációnak, és ez hangsúlyos szerepet kap a középiskolás programban is. Az MCC-ben aktív diákok közül többen a Vajdasági Versmondó Egyesület tagjai.
A Költészetnapi szellemidézés című műsor, a teljesség igénye nélkül állított emléket költőóriásoknak, akik tollat ragadtak azért, hogy lírájukkal kultúránkat erősítsék. József Attila, Kosztolányi Dezső, Radnóti Miklós, Domonkos István, Nagy László, Nógrádi Gábor, Örkény István, Karinthy Frigyes, Varró Dániel, Reményik Sándor, Lackfi János és Terék Anna művei szólaltak meg középiskolások előadásában, vagy megzenésítve.
A fellépők Lengyel Emma, Radakov Amina, Papp Albert, Gál Lajos, Farkas Írisz, Gál Flóra, Zakinszky Regina, Baranyi Máté és Benei Rebeka voltak, valamint Szerda Balázs, aki megzenésített verseket adott elő. A műsort Hajvert Ákos rendezte:
– Verses időutazásunkat azokkal a fiatalokkal készítettük, akik valamilyen módon az MCC-hez és a Vajdasági Versmondók Egyesületéhez is tartoznak, de úgy alakult, hogy mások is csatlakoztak hozzánk. A középiskolásokat Szerda Balázs egészítette ki, ragaszkodtam hozzá, tudva azt, hogy mekkora színvonalat képvisel, és milyen tehetséggel rendelkezik a versmegzenésítés terén. Nagyon ügyesen és jó érzékkel áll hozzá. A fiatalokat arra kértem, olyan versen mondjanak el, amihez igazán kedvük van. Nem volt megkötés. A címbe szellemidézést mondunk, hiszen nagy költőszellemeket idézünk meg, azokat is, akik már nincsenek közöttünk, de az irodalom által jelen vannak, és azokat is, akik élnek és alkotnak. A nagy klasszikusainktól, a Nyugatosoktól kezdve, a ma élőkig, vajdasági és anyaországi költőkig. Fontos volt, hogy József Attila benne legyen, az évforduló miatt, de Kosztolányi is, mivel a szülővárosában vagyunk. Ugyanakkor fontosnak tartottam, hogy megemlékezzünk azokról, akik nemrég elhagytak bennünket, Tolnai Ottóról, Domonkos Istvánról... utóbbitól egy szövegrészletet is tartalmaz az előadásunk. Ez a műsor egyszerre hagyományos és rendhagyó. Hagyományos, mert a magyar költészet napját 1964 óta ünnepeljük, József Attila születésnapjához kötődően, ugyanakkor rendhagyó, hiszen ezek a fiatalok ilyen felállásban még nem szerepeltek színpadon. A diákok Szabadkáról, Bajmokról, Kishegyesről, Topolyáról, Bácsfeketehegyről, Zentáról, Bácskossuthfalváról érkeztek, Szerda Balázs pedig Óbecséről – mondta a lapunknak Hajvert Ákos.
– Lassan húsz éve foglalkozom fiatalokkal, a versmondás, a pódiumművészet terén. A mai technológia, a mai tartalmak egy nagy falat jelenthetnek, de azt látom, hogy mindig lesznek olyan fiatalok, akik átmerészkednek, meg tudják mászni, át tudják törni. Az írott szöveg végigkísérte az emberiséget a történelem folyamán, és meg is marad. A legnagyobb ereje az írott szövegnek van, és akkor él igazán, ha valaki elmondja, interpretálja – tette hozzá Hajvert Ákos.
Nyitókép: Molnár Edvárd felvétele
