Pénteken megkezdődött a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Bácsország Vajdasági Honismereti Szemle Mi most a múltunkat építjük elnevezésű tudományos tanácskozása, amelynek során neves történészek a Délvidék 19. századi történetíróit és történetírását járják körül. A konferencia megálmodója dr. Mák Ferenc irodalomtörténész volt. A tanácskozás a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt jelentősítű programjaként, a Magyar Tudományos Akadémia Domus intézményi pályázatának támogatásával valósult meg.
Mgr. Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke elmondta, hogy az MNT a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet társalapítójaként és a Bácsország folyóirat egyik fő támogatójaként a szervezőkkel karöltve próbál rámutatni hosszú ideje elfeledett dolgokra:
– A vajdasági magyar történelmet általában 1918-tól számoljuk, az Intézet is elsősorban ezzel az időszakkal foglalkozik. A mai konferencia azért mérföldkő, mert a 19. században alakult ki mindaz, amiből a 20. században építkezni tudtunk, és amely alapokról a jelenben tovább tudunk lépni, jövőt tudunk építeni. A 19. században a legkiválóbb történészek írták meg ennek a tájnak az ezeréves történetét. Mindez azt jelenti, hogy van mire büszkének lennünk. Ezek a történészek a magyar történelemkutatás legnagyobb eredményeit tudták fölmutatni, ma is az ő könyveikből építkezünk.
A konferencia megnyitóján Gondi Martina, a VMMI igazgatója köszöntötte a jelenlévőket. Elmondta, hogy a tanácskozás témajavaslatait Mák Ferenc és dr. Németh Ferenc művelődéstörténész, egyetemi tanár, a Bácsország című folyóirat főszerkesztője dolgozta ki. Nekik köszönhetően az előadók között a különböző generációk tagjai egyaránt megtalálhatók, és az is, hogy nemcsak Vajdaságból, de Erdélyből és Magyarországról is érkeztek kutatók a konferenciára.
A megnyitón felszólalt Hajnal Jenő, Mák Ferenc, mgr. Hulló István, a Bácsország Honismereti Társaság elnöke, valamint Németh Ferenc. Hajnal Jenő szerint ma nagy szükségünk van a közvetlen és közlékeny történészekre, a levéltári kutatókra és a történelmet népszerűsítő szakemberekre:
– A trianoni békediktátum után az akkori értelmezés szerint nem maradt semmi, amire támaszkodhatnánk. Pedig ott volt az akkor még nem egészen ezeréves, de nagyon fontos és jelentős múltunk.
Hozzátette, hogy a konferencia akkor éri el a célját, ha erősíti a közösség, különösen a fiatalok bizakodását, szülőföldhöz való ragaszkodását.
Dr. Mák Ferenc az emlékezés méltóságát hangsúlyozva arról beszélt, hogy büszkék lehetünk a múltunkra és az elődeink munkásságára. Az emlékezés szerinte azért is fontos, mert az 1867-es kiegyezéssel kezdődő időszak jelentős korszaka volt a Délvidék történetének:
– A közélet színterein, a kultúrában ragyogó elmék jelentek meg, fölvirágzott egy nemzetépítő mozgalom, erre pedig méltán lehetünk büszkék Ez a mozgalom valaminek az emlékezetén nőtt ki, hiszen akik pályájuk delelőjén álltak, azoknak túlnyomó többsége korábban megélte a '48-as szabadságharcot. Küzdöttek, belebuktak, menekültek, de amint szabad kezet kaptak, azonnal fölvirágzott a kultúránk. Ennek a fényes fél évszázadnak a megteremtéséhez belső motivációra, elkötelezettségre volt szükség. Eljött az ideje annak, hogy beemeljük a közös emlékezetünkbe azokat a jeles férfiakat, akik megalapozták a Délvidék hatalmas történetét.
Később kérdésünkre elmondta, hogy ezek az emberek jelenleg azért nincsenek a köztudatban, mert száz éven át csonka életet éltünk:
– Szenteleky Kornél azt mondta, ennek a vidéknek nincs hagyománya, sokáig ezt szerették volna elhitetni velünk. De ez nem igaz. Tény és való, hogy a kiegyezést követő történetíróink, íróink, újságíróink, lelkészeink minden délvidéki értékünket megtalálták, és felhívták rájuk a figyelmünket. Hogy ez miért hullott ki a tudatunkból? Politikai determináltságunk folytán és a nagy jugoszláv eszme torzító erejénél fogva, hiszen azt, hogy itt volt polgári magyar kultúra, a közelmúltig nem vállalhattuk.
Hozzátette azt is, hogy természetesen a 19. században sem csupán férfiak alkották az íróközösséget:
– Várhatóan a közeljövőben jelenik meg a Cicelle virágoskertjének díszei című kötetem, amely Herceg János gondolatát idézi: Cicelle a hold körül, Szent Dávid hegedűjét hallva lejti a táncát, és ebben találja meg az érdeklődő a Délvidék, a Bácska misztériumát. A kötetben külön fejezetet szentelek a női szenzibilitásnak, ahol a 19. század női íróival (elbeszélőkkel, novellistákkal, népismeret-kutatókkal) foglalkozok.
Hulló István köszöntőbeszédében összefoglalta a Bácsország folyóirat történetét, majd kifejtette gondolatait a történelemtudomány jelentőségéről:
– Hosszú ideje foglalkozok tájtörténettel, élő örökségünkkel, hiszen úgy érzem, ezek a témák rendkívül fontosak. A történelmi események és összefüggések megértése a saját érdekünk. A Bácsországban mi felöleljük Bács-Bodrog vármegye teljes területét.
Dr. Németh Ferenc beszédében hangsúlyozta, hogy a konferencia címével összhangban nemcsak a jövőnket, de a múltunkat is szükséges építeni, hiszen ezzel jövőképünket is erősíthetjük:
– Ahogy azt Debreczeni Bárány Ágoston, Dél-Magyarország első, reformkori történetírója mondta: „Haladnunk csak úgy lehet, ha néha vissza is tekintünk”. Száz évnyi kisebbségi sors kellett ahhoz, hogy tudatosodjon bennünk, hogy a múltunkat építenünk kell, de szerencsére megtörtént. Már tudjuk, hogy magyar közösségünk számára az egykor itt alkotó történészeink öröksége mindig fontos szellemi fogódzó lehet.
A konferencia első napján a résztvevők dr. Rokay Péter, dr. Rokay Melinda, dr. Fábián Borbála, Pastyik Endre, mgr. Pastyik László, dr. Mák Ferenc, Szekernyés János, dr. Németh Ferenc, Ress Imre CSc, valamint dr. Lábadi Károly előadásait hallgathatták meg, és lehetőségük volt kérdésfeltevésre, az elhangzottak megbeszélésére is. Délután a konferencia részeként folyóirat- és kötetbemutatót tartottak, ahol a Bácsország legfrissebb számát dr. Fábián Borbála mutatta be, a folyóirat terveiről pedig Németh Ferenc beszélt. Ezt követően Molnár Tibor zentai főlevéltáros beszélt a VMMI sorozatáról, amely a nagy háború áldozatait veszi sorra, végül Mák Ferenc ismertette a VMMI Délvidéki Soroló című sorozatát.
A konferencia szombaton délelőtt kilenc órától folytatódik, a szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak a Zentai Magyar Kamaraszínház kamaratermében. Az első ülésszakra Ress Imre vezetésével kerül sor, és dr. Györe Zoltán: Fényes Elek munkássága, Pfeiffer Attila: Iványi István munkássága, valamint Csömöre Zoltán: Milleker Bódog munkássága című előadásokat hallgathatják meg az érdeklődők. Az ülésszak folytatásában dr. Csibi Norbert és dr. Gőzsy Zoltán Pesty Frigyesről, dr. Baráth Katalin a bácskai régió fogalomtörténetéről, Tari László pedig Dudás Gyula munkásságáról tart előadást.
