Első tény: Újvidéken pénteken, szeptember 2-án a Kortárs Művészetek Múzeumában megnyílt a híres-neves brit botrányművész, Damien Hirst kiállítása Újhit címmel. Vitrinbe-formalinba zárt állathullák, gyémántkoponya, satöbbi.
Második tény: a kiállítás megnyitóján vagy kétezer ember jelent meg, tülekedés és szervezetlenség jellemezte azt. (Hogy miért pont a megnyitóra akart mindenki bejutni egy egyébként október 14-éig nyitva tartó és ingyenesen megtekinthető kiállításra, az egy másik értekezés témája, aminek az lehetne a címe, hogy Sznobország, vagy Ha nem lát a kamera, nem is vagyok.)
Harmadik tény: előbb csak a Marks21 szervezet Facebook-csoportja, majd a hivatalos sajtó is beszámolt, sőt, videókat eregetett arról, hogy a megnyitón vagy tizen bekötött szemmel, transzparensekkel tüntetést rögtönöztek a művészet kommercializálódása ellen... Fekete rongyokkal bekötött szemű srácok, egyikük egy szöveget olvas a felé se néző tömegben. Gyűrött transzparenseiket meg-megpróbálják a kamerák, a tolongó nép felé fordítani. Le a korporatív művészettel! Ne nézzétek ezt a kapitalista ganét! – Bejöttek az őrző-védők és tízünket igen kellemetlenül eltávolított, egyenesen a rendőrség kezei közé, akik igazoltattak minket – nyilatkozza később az N1-nek a protest egyik főkolomposa, Živko Grozdanić.
Én pedig egyszerre megkívánom, hogy ezek a fekete ronggyal bekötött szemű srácok szembejöjjenek velem az utcán. Merthogy kérdeznék tőlük egy-két dolgot.
A vád, hogy a világ egyik legjobban kereső és legnagyobb tőkét felhalmozott művésze, Damien Hirst kiállítása az újvidéki kultúrszcéna prostituálódását jelenti – bizonyos értelemben igaz. Főleg, ha azt tekintjük kiindulópontnak, hogy a kiállításra 1,1 millió dinárt költött el a múzeum vezetősége, ami az adott intézmény éves büdzséjének egyharmada. Ebből a pénzből – valóban – három kisebb kiállítást is megszervezhettünk volna helyi (például fiatal) művészekkel.
Ilyeténképp vita tárgyát képzeheti az is, hogy szüksége van-e Újvidéknek arra, hogy a képzőművészet szupersztárjai jöjjenek vendégségbe tárlatukkal, miközben az Újvidéki Művészeti Akadémia húszasával ontja a diplomás munkanélküli festőket, grafikusokat, új-média-művészeket.
Ugyanakkor: a Kortárs Művészetek Múzeuma az a hely, amely a Fuck MSUV címen futó programsorozat keretein belül egész nyáron teret adott kis nézőszámú, különleges koncerteknek, workshopoknak és megmozdulásoknak és ilyeténképp a hipsztergeneráció egész csapatának a decentralizáció nevében – így az egyik egyetlen nyárközépi kultúrterét nyitotta ki a diákok nélkül maradt városban. Igazi kis gerilladzsungel volt. Igen, alig egy hónappal ezelőtt. Nem, azóta nem váltottak igazgatót.
A közösségi tér efféle megteremtése közben pedig kiállítást szerveztek. Ingyen látogathatót, nagyot, híreset. Elárulták vajon ezzel a helyi művészetet?...
Az kábé köztudott, hogy Damien Hirst talán a legnagyobb kortárs név, aki valaha is megfordult ebben a városban. (Jó, volt Warhol is pár éve, de az, ugye, nem úgy kortárs.) A megnyitó kétezres látogatottsága, a tömegnyomor a múzeum előtt pedig arról árulkodik, hogy – sznobok ide vagy oda – Újvidéken, Európa reménybeli kultúrfővárosában igenis szükség és igény van Damien Hirstre. És ez jó hír, mondjon bárki bármit.
Ennek ellenére a vélemény, úgy hiszem, szabad – ha valaki Damien Hirstben a kommersz démonját, a kapitalista művészideál sötétségének fejedelmét látja, és ennek jelenlétével, transzparenseivel, megafonjaival hangot is szeretne adni, ám legyen. (Bár a módszer elég átgondolatlan: egy efféle megmozdulás csak még nagyobb ingyenreklámot biztosít egy amúgy is népszerű kiállításnak. Szóval a tüntetők szempontjából is kontraproduktív.)
A fentebb főkolomposként aposztrofált Živko Grozdanić, bár szabad művészként tételezi magát, nem csupán ennyi. Ő a szóban forgó múzeum volt igazgatója (2005-2011). Bár elképzelhető, hogy csak a saját mulasztásomat teregetem most ki, de nem emlékszem, hogy azokban az években bárki járt volna a Kortárs Művészetek Egyáltalán Nem Kommersz Múzeumába.
Mindegy is, hisz mondom: a vélemény szabad.
Nem ez a nyugtalanító a Damien Hirst-kiállítás megnyitóján elszabadult indulatokban. Hanem a következő:
Hol voltak ezek a művészetérzékeny tüntetők, amikor a Tamburica Festen Ceca Ražnjatović lépett fel? Hol voltak ezek, akik oly nagyon szívükön viselik az újvidéki kultúrszcéna hiánytalanul tőkementes és erkölcsileg makulátlan imidzsét, amikor vajdaság több színházában embereket rúgtak ki, vagy amikor a kultúrintézmények büdzséjét úgy megszabdalták, hogy abból jóformán dolgozni is alig lehet, nemhogy mondjuk díszletet gyártatni? Hol vannak, amikor INFANT van és pang a nézőtér a nívós program ellenére? Hol vannak, amikor a Kultúrközpont művészmozijába kellene járni, hogy ne az Arena sokdimenziós popcorngyárosainak legyen igaza? És legfőképp: hol tüntetnek épp akkor, amikor az EXIT brutális összegeket markol fel a büdzséből (idén csak a városi kasszából 20 milliót, amiből megközelítőleg 18,18 Damien Hirst-kiállítást lehetne nyitni városszerte), miközben ez az egyetlen olyan rendezvény, amely meg tudja magának termelni a hasznot?
A City Magazine kritikusa a kiállításmegnyitóról írt publicisztikájában azért neheztel, merthogy ha a (valóban) megnyomorított és elnyomott helyi művészerők kreativitásából csak annyira telik, hogy bekötött szemmel rohangálva skandálnak, akkor valóban inkább Damien Hirst jöjjön, sok pénzért.
Én inkább azt kérdezném meg a fekete rongyokkal bekötött szemű srácoktól, ha szembejönnének velem az utcán: valóban ez a kiállítás a legnagyobb problémájuk?
(Az írás Kilátó mellékletünkben jelent meg.)
