Korsós Karolina a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium képzőművészeti szakán érettségizett az elmúlt tanévben, jelenleg pedig a Szegedi Tudományegyetemen a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Művészeti Tanszékének képi ábrázolás szakos első éves hallgatója. A fiatal tehetség alkotásai Csík Mónika nemrég megjelent Térhatárok című verseskötetében láthatók illusztrációkként, a kötetet az Életjel adta ki. Ezúttal Korsós Karolina alkotói világába kalandozunk.
Mi inspirált, amikor a Térhatárok illusztrációiban gondolkodtál?
– Ez a kötet olyan számomra, mintha a saját életszemléletem verssorokká átképzett mása lenne. Csík Mónika éppen azokat az apróságokat helyezi a középpontba, amelyek az életet színessé teszik. Egy megszokott kávézás, a napfény játéka az ágak között, az emberi tétovázások, otthonérzet. Mi sem egyszerűbb számomra, mint ezekből inspirálódni.
Hogyan került sor az együttműködésre Csík Mónikával?
– Korábbról ismerjük egymás munkáit. Mindig is szerettem az írásait. Végzős általános iskolásként közelebbről is tanulmányoztam az irodalmi tevékenységét, és a korunk példaképeit bemutató irodalmi pályázatra az ő munkásságát választottam a pályamunkám témájául. Részemről tehát egyértelmű volt, hogy igent mondok a felkérésére a közös munkát illetően. Mónika ugyanis a legutóbbi munkáimat látva felkért a készülő verseskötete illusztrálására. Fiatal alkotóként nagy megtiszteltetés és lehetőség számomra, hogy ezáltal bemutatkozhassak a szélesebb közönség előtt. Reményeim szerint a közeljövőben tárlatok és könyvbemutatók által kölcsönösen támogathatjuk egymást, bemutatva a szakmai fejlődésünk aktuális állomását.
Mikor kezdtél el festeni? Mi adta úgymond a kezdőlöketet a képzőművészethez?
– Festészettel a gimnáziumi éveimben kezdtem el foglalkozni, a tanáraimnak köszönhetően. A kezdetekhez viszont egészen a gyerekkoromig kell visszanyúlni. Az óvodában és az iskolában kissé visszahúzódó és csendes voltam, eleinte nehezen ment a barátkozás. Így alakult, hogy míg a többiek együtt játszottak, én a legtöbb szabadidőmet egymagamban töltöttem és rajzoltam. Már akkoriban is felfigyeltek rám a tanáraim és mondogatták, hogy tehetséges vagyok. A művészet iránti szeretetem a későbbiekben is elkísért, mígnem néhány nagyobb hazai és külföldi versenyen elért helyezés után elkezdtem gondolkodni azon, hogy komolyabban szeretnék ezzel foglalkozni a jövőben. Az EmArt képzőművészeti műhelyben eltöltött évek alatt, Grubanov Martinek Emília támogatásának és mentori munkájának köszönhetően oklevelek, diplomák és plakettek tudnának mesélni erről az időszakról, de a legkedvesebb számomra mégis egy portugáliai különdíj. Abban, hogy a képzőművészeti pályát választottam, sokat segített továbbá, amit Török István festőtől tanultam az általa vezetett ABC&T csoport foglalkozásai alatt, és természetesen a családom támogatása.
Hogyan hat rád a színek végtelen világa? Mely színekhez nyúlsz legszívesebben?
– A harsány színek távol állnak tőlem, ha mégis efféléhez nyúlok, azt földszínekkel tompítom. Úgy érzem, ezzel közelebb kerül az alkotás a valósághoz. Mivel leginkább a szabadban érzem jól magam, ez is hozzájárul az alkotásaimban használt leggyakoribb színválasztásomhoz. Többek között meghatározó számomra a Tisza és annak partvidéke, de bárhol jó nekem, ahol kicsit távolabb kerülhetek a nyüzsgő nagyvárosoktól.
Mi inspirál leginkább?
– Az emberek élete inspirál, a gesztusok, a pillanatok, az olyan halovány érzések, amelyeket sokan észre sem vesznek. Ma már sokkal felszabadultabb vagyok a néhány évvel korábbi önmagamhoz képest, de még most is szívesen töltöm az időm egy részét egyedül. Szeretem a csendes szemlélődést, figyelni a mindennapok apró csodáit, és nem úgy tekintek az életre, mint egy állandóan zajos és folytonos rohanásra.
Mely technikák érdekelnek?
– Gimnáziumi tanulmányaim során volt alkalmam nyomdai grafikával foglalkozni, de nem éreztem jó választásnak, ahogy az olajfestékekkel való alkotást sem. Legnagyobb szabadságra ugyanis az akrillal való festés során leltem, mivel folyamatosan adott a lehetőség változtatásra. Akvarellel első ízben a könyvhöz készült illusztrációk során foglalkoztam komolyabban. E technika terén nem volt részem előzetes képzésben, csupán annyi, amennyit magamtól tanultam. Így többnyire csak saját érzéseimre és mások véleményére támaszkodhattam az alkotás során. Kipróbáltam magam a fotózásban, valamint a számítógépes grafika is közel áll hozzám. Első próbálkozásaim biztatóak voltak, mivel terveztem már egyesület számára logót, a KMV képzőművészeti pályázatára a nővéremmel közösen készített digitális plakáttervünk első helyezést ért el, több esemény plakátját és meghívóját is az én munkáim díszítik.
Mik a terveid, milyen álmokat, vágyakat dédelgetsz a jövőre vonatkozóan?
– Jelenleg a tanulás a legfontosabb dolog a számomra. A későbbiekre vonatkozóan még nincsenek konkrét terveim. Szeretnék továbbra is alkotni, művészként kiteljesedni, adni valami maradandót a világnak. Nem vágyom különösen nagy hírnévre, csupán jó akarok lenni abban amit csinálok.
