Gajdos Tibor szabadkai író, művészeti író, 1917. október 20-án született és 1997. február 22-én hunyt el. Munkássága több téren is jelentős, hiszen szerteágazó tevékenységet folytatott. Foglalkozott szépirodalommal, képzőművészeti írásokat publikált, kutatásokat végzett és gyakran betért levéltárakba. Könyvei jelentek meg, a Tűz hegyek között, a Még visszajövök, a Sziklaember, az Emlékvár és a Végjáték vodkával című regények, a Hangya András életútját boncolgató A csillagos homlokú, az Oláh Sándor munkásságáról szóló Kékfátyolos világ, a visszaemlékezéseket tartalmazó Hét szűk esztendő, valamint a kutatásain alapuló Képzőművészeti élet Szabadkán a két világháború között és a Szabadka képzőművészete – Történeti áttekintés a kezdetektől 1973-ig. Emellett számos írása jelent meg egyebek közt a Magyar Szóban, a 7 Napban, a Híd, a Létünk és az Üzenet folyóiratokban. Gajdos Tibor életéről, különös tekintettel a képzőművészet iránt tanúsított érdeklődéséről, Ninkov Kovacsev Olga művészettörténészt, a Szabadkai Városi Múzeum múzeumi tanácsosát kérdeztük:
– A két világháború között szobrászattal kezdett el foglalkozni, szeretett volna továbbtanulni, de pénzügyi okok miatt nem állt módjában. Betűszedőként dolgozott, több nyomdában, és vezető pozícióba is került. Baloldali elveket vallott, szerepet vállalt a politikai életben. Emiatt olykor nehézségekkel küzdött, hiszen börtönben is ült. Zsidó hitvallású volt és külön figyelmet fordított a zsidó művészet feldolgozására. Nem véletlen az sem, hogy egy ideig Izraelben élt. Gajdos Tibor munkássága és élete kimeríthetetlen téma. Tartalmas életútról árulkodik az életrajza. Közel állt hozzá Hangya András, akit szegény sorsból karoltak fel, mivel nagyon tehetséges volt. A szegények életét festette meg a két világháború között, a szociális művészet egyik jelentős képviselőjeként tartjuk számon. Gajdos Tibor nagyra becsülte Hangya András művészetét, írt is róla külön egy kis monográfiát, A csillagos homlokú címmel, amely az Életjel miniatűr sorozatában jelent meg 1970-ben. Nagyon fontos ez a sorozat, mert életrajzi visszaemlékezéseket vonultat fel, nagy hasznukat lehet venni kutatások során. Gajdos Tibor jó kapcsolatot ápolt Oláh Sándorral is, aki szintén kimagasló festőművészünk. Jól ismerte a tevékenységét és az ő életéről is írt, amely szintén az Életjel miniatűr sorozatában jelent meg 1986-ban Kékfátyolos világ címmel. Gajdos folyamatosan látogatta a képzőművészeti tárlatokat, de ismerte is a művészeket és a munkáikat. Szinte megszállottként írt és kutatott. Annyira szerette a képzőművészetet, és olyannyira jártas volt Szabadka képzőművészeti világában, hogy indíttatást érzett lejegyezni, feldolgozni azt. Erről könyvet jelentetett meg a hetvenes években, és ennek bővített, gazdagon illusztrált változatát adta ki az Életjel 1995-ben Szabadka képzőművészete – Történeti áttekintés a kezdetektől 1973-ig címmel. Nagyon jó, hogy megjelent ez a monográfia, amelyben Gajdos egy szintézist nyújtott a kutatásairól. Aki képzőművészeti témában kutat, érdemes levennie a polcról Gajdos-könyvét és utánajárnia a leírtaknak. Örülök, hogy annak idején, amikor fiatal művészettörténészként elkezdtem dolgozni, személyesen is megismerhettem Gajdos Tibort. Az pedig egy külön öröm, hogy jelen voltam a könyv bemutatóján, mert ez egy fontos esemény volt Szabadka életében. A kutatók számára felbecsülhetetlen az, hogy ebbe a könyvbe a személyes tapasztalatait, élményeit is beleszőtte, abból a korszakból, amit átélt. Ez nagyon fontos, mert olyasmikre hívhatja fel a figyelmünket, ami fölött egy idő után már elsiklunk, idővel ugyanis csak parciálisan ismerjük meg a múltat. Úgy érzem azzal, hogy megírta Szabadka képzőművészetét erről a korról, egyben az ő életrajzával is megismerkedhetünk, hiszen mindennek részese volt. Ez a könyv megkerülhetetlen, ha Szabadka képzőművészetéről beszélünk. Sokat köszönhetünk Gajdos Tibornak. A Szabadkai Városi Múzeum neki köszönheti a hatalmas Miloš Babić-hagyatékot. Gajdos ugyebár a két világháború között kísérte a képzőművészetet és látta Miloš Babić kiállításait Szabadkán. Ez a múzeum egyik legnagyobb ajándékgyűjteménye – hallottuk Ninkov Kovacsev Olgától.
