Látod, mit tesz a média?, tette fel nekem a kérdést az újvidéki Képzőművészeti Akadémia festészeti szakán 1984-ben diplomázott, Topolyán élő Penovác Endre festőművész, aki harmincéves képzőművészeti alkotótevékenysége során a vajdasági művészeten belül is kimagasló eredményeket ért el, és annak külföldön való reprezentálásában is jeleskedett. A nemzetközileg (el)ismert művész műtermében zajlott legutóbbi találkozásunk apropójaként a 2015 februárjában bekövetkezett – ahogy Penovác fogalmazott – ,,robbanást a macskákkal” jelöltük meg. Lehetett volna azonban az apropó akár az is, hogy a Nemzetközi Akvarell-szövetség nemrégiben festőnket, a legrangosabb nemzetközi akvarellpályázaton, a világ legjobb húsz akvarellfestője közé sorolta. A többi között az a jelentős tény is szolgálhatott volna beszélgetésünk témájául, kiindulópontjául, hogy Penovác négy éve induló, azóta egyre bővülő, fekete macskákat ábrázoló Boszi-sorozata korábban sem volt ismeretlen a műértő közönség előtt: 2014-ben a belgrádi Galeria A szervezésében rendezett 3. Nemzetközi Biennálén a Boszi-sorozat közönségdíjas lett. Penovác akvarellben ,,megfogalmazott” macskái kb. egy éve jelentek meg a művész honlapján, Facebook-profilján, a Saatchi Art internetes galériában. 2015 elején egy dél-afrikai szakíró, kritikus Miss Moss felfigyelt a sorozatra, megfogalmazott egy szakszerű, dicsérő hangú méltatást az alkotásokról. Kritikáját nagyobb internetes kulturális portálok, mint a Colossal vagy a Bored Panda, amelynek 1 millió 700 ezer látogatója van, átvették, majd azt követően, ahogy ünnepelt festőnk mondta:
– Elindult a lavina. Már csak a nagy számok törvénye alapján is, ha valami az említett ismert művészeti portálokra felkerül, észrevehetően megnő a népszerűsége. Mindez a februári hónap folyamán következett be, még tart. A napokban például olasz, ír újságok után Hong Kong-i, malajziai lapok és persze hazai médiumok is jelentkeztek igényükkel: járuljak hozzá, hogy megjelenhessenek hasábjaikon a festmények, olykor nyilatkozat kíséretében. A vásárlási igény is megsokasodott a Boszi-sorozat irányában, a világ minden tájáról érkeznek az igénylések. Mindenki fekete macskát akar! Bevallom, kellemes érzéssel tört el az érdeklődés, és elég tapasztalt is vagyok ahhoz, hogy meglehetősen jól viseljem a kialakult helyzetet. Én továbbra is teszem, ami a dolgom, festek. Nem történt csoda sem. Azt hiszem ennyi év után logikus is, hogy felfigyeljenek az emberre és munkásságára, csak ez most ténylegesen robbanásszerűen történt. Mosolygom azon, hogy a háromféle festészeti technika, az akvarell, az olaj és a rajz, valamint e technikákkal megjelenített, kifejtett sok-sok téma közül most abszolút dobogós a Boszi. Fekete macska kell, mert erről írtak. Olyan írt, akinek tekintélye van a műértők között. Megjelentették olyan portálok, amelyeknek úgyszintén van nevük. A vevőnek pedig az kell, hogy higgyen valakinek, vezessék. Természetesen a történések nagy örömmel töltenek el, motiválóan is hatnak rám.
Hogyan értékeled, miért éppen a macskatematika képi megjelenítése került a világ figyelmének középpontjába, közülük is a házi kedvencként dédelgetett ötéves nőstény, Boszi által ihletett festészeti műalkotások?
– Az átlag szemlélőnek vagy rajongónak a téma a fontos, és ez természetes. Hiába mondom én, hogy nem témájától jó a kép, de a többség szívesebben lát a falán virágcsokrot vagy ez esetben éppen egy macskát, mint mondjuk egy kotlaházat vagy egy traktort. Az is tény azonban: bár nem a téma a fokmérője egy alkotás minőségének, azt, amit behatóbban ismerünk, hozzánk közelálló, annak nagyobb a valószínűsége, hogy még jobban meg tudjuk ragadni, és vissza is tudjuk adni a lényegét. Ebben az esetben találkozott egy közkedvelt téma, a macska és technika, az akvarell, amely technikához az utóbbi időszakban én is a legszívesebben fordulok az általam műveltek közül. Az akvarell áll legközelebb a szívemhez, lelkemhez. Ezzel a technikával egy örökös párbajt vívok: a víz és a festék találkozásakor nagyon sok nem várt dolog történik. Sok rögtönzést kíván a festés folyamata, nagyon jó kihívást jelent. A viaskodás után, a kezem nyoma mellett a megengedett véletlennek, a spontán történéseknek köszönhetően egy kis csoda, varázslat születik. A macska egy univerzális téma, univerzálisabb mint például a puli, amelyről készült rajzsorozatomat én magam semmivel sem tartom gyengébbnek, mint pl. a Boszit ábrázoló alkotásokat.
Miben segít az akvarelltechnika a macskák jellemzőinek mind teljesebb megjelenítésében?
– Az anyagát, a szőrzetét, azt a puhaságot, lágyságot, amely a mácskára jellemző, nagyon jól vissza tudja adni az akvarell, ahogy én művelem. Nedves papíron dolgozom, és ahogy a festék a papíron szétfolyik, szépen érvényesül az anyagszerűség. A festészetben alaptörvény, hogy, amit be akarsz mutatni, közölni szeretnél, az legyen még ,,olyanabb”. A macska legyen még ,,macskább”. A képzőművészet eszközeivel ki tudjuk emelni azt, ami domináló, a macska esetében a szőrzete puhaságát. Így nagyobb hatást érhetünk el – fogalmazott Penovác Endre.
