Tizenkét éve indult a kezdeményezés, hogy egy neves alkotó hívja maga köré a barátait a bácskossuthfalvi Művelődési Házba, hogy barátkozással, alkotással együtt töltsenek néhány napot. Szajkó István volt az első ilyen jellegű alkotóhét házigazdája, az elmúlt években többek között Léphaft Pál, Farkas L. Zsuzsa, Penovác Endre, Lázár Tibor, Nemes István, Csikós Tibor szervezte a tábor munkáját, ebben az évben a stafétabot ifj. Novák Mihály kezébe került. Ottjártunkkor először arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen szempontok alapján hívta össze a Mesterműhely résztevőit.
– Az idei a 12. táborozás, rendhagyó abból a szempontból, hogy fotós hívta össze az alkotókat. Arra törekedtem, hogy a hozzám közel álló művészbarátaimat hívjam meg, de például Szalma László lánya itt van, akinek az édesapja jó barátom volt, vagy Siflis András festő, akivel, míg Szabadkán élt, nagyon sokat lógtunk együtt, Csernik Attila, akitől negyven évvel ezelőtt kaptam az első díjat… és így tovább, mindenkihez a maga módján valamilyen kapcsolat fűz. Tavaly kicsit megijedtek a többiek, hogy majd sok fotóst hívok, de nem így történt, rajtam kívül Dormán Laci van itt, aki szintén régi „morovici” harcostárs.
n A házigazda másik feladata, hogy ad egy irányvonalat, mottót a tábornak. A találkozó témája volt már az Álarc, a Torz(ó), a Gesztus, az Akt, most mi vált központi témává?
– Az internet adta a ziccert, mert több fórumon kiírták, hogy az idei a fény nemzetközi éve. (Az UNESCO, felhívva a figyelmet arra, hogy milyen fontos szerepet játszik a fény életünkben, 2015-öt a fény évének választotta – szerző. megj.) A fényt a szemünkkel tudjuk érzékelni, ez az érzékszerv fontos a festőknek, fotósoknak is, tehát adott volt a téma. Az alkotókon kívül vendégeket is hívtam, a Jánoshalmi Művésztelep vezetőit várjuk, az is lehet, hogy sikerül valamilyen együttműködést kialakítani velük, az idei a szecesszió éve is, és ennek szellemében megnyílik egy fotókiállítás, szecessziós épületeket mutat be Bácskossuthfalván és Pacséron. Naponta elmegyünk a szép házak mellett, és nem vesszük észre őket, erre az értékes örökségre hívjuk fel a figyelmet. Vendégünk Ninkov Kovačev Olga is, aki művészettörténeti előadást tartott, és megnyitotta Igor Halasević kiállítását.
n Házigazdaként sikerül-e dolgozni is?
– Készültem, elhoztam a nomád műhelyemet, próbálok alkotni, a tábori körülmények a fotók kidolgozásához nem a legjobbak. Tudni kell, hogy XIX. századi fotótechnikákat alkalmazok, az alkotásaimat akvarellpapírra napoztatom, másolókeretben napon kontaktálom. Néhány alkotás tartalékban itt van, de szeretnék egy sorozatot készíteni a napokban.
Lázár Tibor évek óta visszatérő vendége a nyári bácskossuthfalvi alkotótábornak. A készülő csendélet mellől invitáltuk egy rövid beszélgetésre a diófa árnyékába.
– Most már nem id. Novák Mihály az irányítója a művésztelepnek, átadta a fiatalabbaknak a feladatot, de ő is itt van közöttünk, nem is lehet elképzelni nélküle a tábort, ő a mi kabalánk, ő adja a varázserejét az egésznek. A szem, a látás a téma, ez nem véletlen, hiszen egy fotós hívta össze a tábort. Ez egy gondolat, amiből mi kiindulunk, alapot adhat az alkotásra. Az alapgondolatot már előre megkaptuk, lehetett gondolkodni vagy nem gondolkodni, és itt spontán reagálni. Én nem tudtam megfeledkezni róla, ott motoszkált a fejemben, hiszen számomra nem volt egyszerű a témát beilleszteni a motívumaim közé. Bár nem kötelező reagálni a megadott témára, számomra mégis egy kihívás volt.
Dormán László nemrég vásárolt, új géppel érkezett a táborba, a digitális gépre a régi lencséket szerelte fel, és ismerkedett a rengeteg beállítással, lehetőséggel.
– Régi lencsékkel új fotók készülnek majd. A többieket fotózom, ahogyan festenek, de a faluval kapcsolatban van egy másik tervem: a régi képeket a faluról összegyűjtöm és szkennelem, hogy jövőre készítsünk egy kiállítást, hiszen őseink 1786-ban jöttek ide, a kétszáz éves évfordulót a templomban ünnepeltük, az 1986-os az ünnepségről, a háborús évekről is sok fotóm van, és a régiekből, újabbakból szeretnék egy kiállítást készíteni a jubileumra.
Pósa Ede, Novák Mihály, Farkas Zsuzsa (Dormán László felvétele)
A szem, a fény volt tehát az idei tábor mottója, erre reagált játékosan, komolyan vagy éppen humorosan a grafikus, a festő, a karikaturista, és Forró Krisztián, a művésztelep fiatal vezetője a következő hónapokban azon dolgozik majd, hogy az elkészült alkotásokból katalógus, kiállítás is készüljön. A megszólaltatott művészek mindegyike egyetértett abban, hogy jó, hogy egy gondolat köré csoportosulnak évről évre a 9+1 Művésztelepen, és közösségként valami újat hoznak létre, bár azt is nehéz eldönteni, hogy a sokszor hajnalig tartó beszélgetés, a barátkozás vagy az alkotás az, ami számukra a fontosabb, értékesebb ezeken a találkozókon.
