A Topolyai Művésztelepnek nagy hagyománya van, városunk közintézményeinek falát is számos, a művésztelepeken készült festmény díszíti. A képzőművészek első találkozójára Topolyán még 1953-ban került sor, és azóta változó helyszíneken, időnként rendszertelenül, évente egy-két vagy akár három alkalommal szervezték meg. Éppen ezért, az augusztus 24-e és 29-e között tartott művésztelep pontos sorszámát még maguk a szervezők sem tudták megmondani. A festői szépségű területen, a tóparton lévő otthonukat tavaly uniós pályázat segítségével újították fel, így a művészeket tökéletes körülmények fogadták.
Az idei telep fő témája a fény, ami elég tág teret ad az alkotóknak, és alapvető fogalom ebben a szakmában, mint ahogy a zenészek számára a hang – adta meg a hasonlatot Utcai Dávid temerini, jelenleg Budapesten élő alkotó. A tábornak idén tizenegy vendége van, akik hosszabb-rövidebb ideig tartózkodnak itt: Slajf Sándor Veternikről, Sáli Róza Budapestről, Milenko Buiša Zomborból, Mezei Erzsébet Zentáról, Kiss Butterer Márta Újvidékről, Dimitrije Kolarević Járekről, Nikola Brkanović Zomborból, Ágoston Lóránt Szegedről, valamint a már említett Utcai Dávid. Kérdésünkre Zsáki István, a művésztelep vezetője elmondta, hogy az alkotótábor tulajdonképpen már január végén elkezdődött, amikor is egy téli telepet szerveztek, és a most zajló táborral sem ér véget, ugyanis már a jövő héten folytatódik, akkor az akvarellel alkotók, köztük topolyai fiatalok lesznek a vendégek. Összesen körülbelül negyven képzőművész vesz részt a munkában, és a tervek szerint az itt készített alkotásokból egy kiállítást szerveznek Ács József születésnapjára, vagyis a vajdasági magyar képzőművészet napjára, november tizennegyedikére, amelyre egy katalógust is szeretnének elkészíteni, de mindez már pénz kérdése.
A telepen megszólaltattuk Slajf Sándort, akinek jelenleg a topolyai Art Galleryben van önálló kiállítása. Elmondta, hogy sokfelé jár művésztelepre, és mindegyiknek egyedi hangulata van, így van ez itt is, ahol a telep a városon kívül van, csendben és nyugalomban. Véleménye szerint a művészet feladata, hogy szebbé tegye a világot, hogy megvédje a természetet, mert mindig az ember és a természet érdekében dolgozik. A telep témájáról elmondta, hogy a fény valójában minden színt magában foglal, és minden képen rajta van. Éppen ezért nem magát a fényt kell megfesteni, hanem ki kell használni a lehetőséget, hogy az alkotó kibontakozzon, és kreatívan álljon hozzá a témához.
