A Topolyán élő Penovác Endre festőművész mintegy harmincéves képzőművészeti alkotótevékenysége során a vajdasági művészeten belül is kimagasló eredményeket ért el, és annak külföldön való reprezentálásában is jeleskedett. Legutóbbi elismeréseit Sanghajban, a világ legrangosabb nemzetközi akvarell pályázatán és a törökországi, izmiri székhelyű Nemzetközi Akvarell Társaság által szervezett világversenyen szerezte.
Penovác individualista világot valósít meg képzőművészetében. Szubjektív rálátással él, a környezetünkben fellelhető motívumokat az eredendő szépség és a harmónia égisze alatt mutatja fel (Ninkov K. Olga). A 2012-es év utolsó negyedében a művész lebilincselő ragyogású, légies, lágy és lírai töltetű akvarelljeiből Topolyán és Magyarkanizsán nyílt kiállítás, mely időszakban, Sanghajban, az ottani nemzetközi pályázatra benevezett díjnyertes alkotások között is kiállították Penovác Endre egy festményét. A Távol-Keleten zajlott megmérettetésre érkezett több ezer pályamunka között a kétszáz kiemelt alkotás között volt a topolyai alkotó Pöttyös-sorozatának egyik darabja. A törökországi székhelyű Nemzetközi Akvarell Társaság által szervezett nemzetközi pályázatra benevezett pályaművek közül pedig 2012 decemberében az ötven legjobb alkotás közé sorolták be a Pöttyös-sorozat másik akvarell technikával készített aktját. A sanghaji pályázaton legeredményesebben szereplő műalkotásokból született katalógussal ismerkedtünk Penovác Endre műtermében, miközben arra kértük, jellemezze az akvarellhez fűződő viszonyát és ossza meg velünk a törökországi pályázat kapcsán megélt élményeit, tapasztalatait.
– A kezdetektől háromféle technikát: a rajzot, az akvarellt és az olajat alkalmazva dolgozom. Ezek egymást kiegészítik, engem kielégítenek. Párhuzamosan művelem őket, miközben időről időre természetesen az egyik vagy a másik hangsúlyosabban van jelen. Meghatározó fontosságú az olaj összetett volta, a rajz egyszerűsége, dinamikája, expresszivitása, az akvarell lágysága, véletlenszerűsége, finomsága alkotói tevékenységemben. Az utóbbi időben az akvarell kapott elsőbbséget, amely technikát alkalmazva rögzítettem korábban is intim kis jegyzeteim, benyomásaim. Úgy érzem, akvarelljeim őrizték meg legpontosabban pályám alakulásfolyamatát. Több mint egy évtizedes a belgrádi Galerija A vezetőivel való gyümölcsöző kapcsolatom, amely galéria tevékenységének fő vonulatába az akvarellt állította. E galéria szervezte meg Belgrádban, 2010-ben az I. Nemzetközi Akvarell Biennálét, amelynek közönségdíját szereztem meg. Korábban, művészi megnyilvánulásaim kezdeti időszakától számítva csak rajzban, ezen megmérettetésre azonban első ízben akvarellben fogalmaztam meg aktot. Ekkor született meg a Pöttyös-sorozat első darabja. A befogadóknál aratott sikere biztatott, erősített meg, hogy ezen a vonalon is folytassam tevékenységem. Peđa Aćimovićnak, a Galerija A vezetőjének felhívására vettem részt az említett sanghaji és a törökországi nemzetközi pályázatokon is, amelyek közül ez utóbbi internetes, a Facebookon keresztül szervezett, bonyolított volt. Újszerűnek és kissé idegennek éreztem a bemutatkozásnak és megmérettetésnek ezt a formáját, de immár látom az előnyeit: nemzetközi, rangos zsűri értékelése mellett sorolják be alkotásainkat, kialakul a világ legelismertebb festőművészeinek sora, akikkel a kapcsolatfelvevés és -tartás gyors, egyszerű. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a világháló jóvoltából egyszerűen rajzolódik ki előttem egy kép a világ kortárs akvarell festészetéről. Információkat szerezhetek eseményekről, kurzusokról, alkotótáborokról – vallotta lapunknak Penovác Endre.
