A 61 éves Zentai Művésztelep életében az utóbbi 14 év egy kicsit más, mint az előző évtizedek voltak. 1999 előtt olyan telepként működött, melyet főleg festők látogattak, 1999-ben pedig a szervezők úgy döntöttek, a grafika lesz a fő irányvonal, megtartva mellette az akvarell festészetet is, és ezt mindig a telep utolsó napjára időzítettek. Most ezen változtattak, ami azt jelenti, hogy ezúttal mind az öt nap a grafikáé, az akvarellfestést pedig szeptemberre tették.
Az alkotóházban szombaton záruló művésztelepen ezúttal is neves grafikusok alkotnak. Itt van Csernik Attila, Molnár Imre-Mirko, Bajkó Attila, Csikós Tibor és Mezei Erzsébet, aki immár 15. éve a telep művészeti vezetője. Az alkotások az idén az ár, az áradás témája köré csoportosulnak. Pejin Attila, a zentai Városi Múzeum vezetője, a művésztelep fő szervezője elmondta, hogy a Duna áradása adta számukra az ötletet, és ez nem azt jelenti, hogy minden kép a megáradt folyót ábrázolja majd, ez csak kiindulópont az asszociációhoz. A művésztelepek ugyanis nemcsak az alkotásról szólnak, hanem szellemi műhelyek is. Ezt a meglátást erősítette meg Csernik Attila is, aki évtizedek óta visszajáró vendége a műhelynek:
– Nem járok művésztelepre, csak a zentaira, és nem az alkotás végett jövök. A művésztelep nem a legideálisabb hely az alkotásra, azt szerintem otthon lehet legjobban csinálni. A zentai művésztelepnek olyan a hangulata, ami nekem nagyon tetszik. Itt mindig szabadon lehetett alkotni. Az ár, az áradás olyan téma, mellyel sokat foglalkoztam, az akvarellfestésen is mindig a Tiszát festem. A hetvenes tiszai árvíz után kezdtünk először az árt mint témát feldolgozni, számomra ez nagyon izgalmas, és közel áll hozzám.
A temesvári Bajkó Attila azt mondja, ő nagyon termékeny tud lenni Zentán, meg egyáltalán a művésztelepeken:
– A beszélgetések során olyan dolgok pattannak ki, amilyenek otthon nem, és nekem úgy tűnik, itt bátrabban kísérletezek, mint otthon. Az első napokat mindig a kísérletezésnek szentelem, amikor pedig már művésztelep vége felé közeledünk, megcsinálom azokat a munkákat, melyeket biztos itt akarok hagyni. Tegnapelőtt pl. egy két évvel ezelőtt itt elkezdett munkámat fejeztem be.
Mezei Erzsébet azt mondja, a grafikai műhelyben sosem volt követelmény valamely technika használata, mindenki olyan módon alkot, ahogy szeretne:
– Akinek már megvan a maga bejáródott technikája, mint ahogy Csernik Attilának pl. az akvarelles kollázs technikája, az kitart a mellett. Molnár Imre rendszerint metszeteket készít, Bajkó Attila tusrajzokat. Azzal, hogy együtt alkotunk, indirekt hatással is vagyunk egymásra. Nem arról van szó, hogy utánozzuk a másikat, hanem új ötleteket kapunk. Az ilyen együttlét gondolatindító tud lenni, hiszen sokat beszélgetünk, főleg esténként, vacsora után. Aktuális dolgokról, művészetről, művészetpolitikáról is szó esik.
Mivel a művésztelep munkájába igen keveseknek van betekintésük, a művészek ma, péntek délután mindenkit szeretettel várnak. Egy nyitott délután lesz ez, ahol a készülőfélben lévő munkákat is meg lehet tekinteni, de beszélgetni, ismerkedni is lehet.
